|
|
|
Magamban ülök - a múltat rágva
Mit vétettem,mit tehettem
Mi volt,mire nincs bocsánat
S két lelket szétfeszíthet
Van egy érzés - nem hagy nyugodni
Mélyről szól - hol üres minden
Eszköz voltam - enyhítsek
S eldobtak - más tűnt fel
Ne a mélybe nézz,ne is az égre
Végre egyszer a szemeimbe
Ne kérdezz,ne is szólj
Búcsúzz,s menj - hátra se fordulj
Visszanézve - tiszta minden
Filtárul,mit függöny takart
Ócska színpad,elöl, s mögötte
Nem óv már,nem tagad
Visszatért hát,újra itt van
Az üresség - átjár,magába zár
Ha volt is lelkem,elfelejtem
Kéz kézzel szórom a magány magvát
Más fájdalma,mit se számít
Megég az,ki a tűzzel játszik
És a csíra szárba szökken
Ím sorsom kertje - e csillogó,rideg világ...
...vár - nyugodtan bejöhetsz
Ha épp ürességre vágysz
(S tudom, hogy vágysz)
Magadban ülsz majd - a múltat rágva
Mit vétetél,mit tehettél
Mi volt,mire nincs bocsánat
Mire már nem lehet mentség
Lesz egy érzés,nem hagy nyugodni
Mélyről szól,hol üres minden
Eszköz voltál - s most hogy vége
A hideg már belőled tör fel
