|
|
|
Minden híd ledől és zuhan a mélybe a múlt
Úszni érte nincs erőm és már te sem gondolod úgy
Ahogyan azt álmodtuk, belőled kijózanodni fáj
Késő már, késő már, késő már
Fullad a tegnapi élet a sarkon
a csendben, mikor fekszem a padlón
a ki nem mondott szavaid hallom
hogy kéne belőlünk valamit hagynom
mert nem marad nyomom se majd
nem vagyok bolond, se vak
ezért nehéz, hogy az arcodban
látom, mikor még az voltam
a percekből, miket elvettünk
még próbálnék visszaadni
de nem tudom, hogy kell
a hosszúra nyúlt ölelésekből
kiszakadni
sokszor túlgondolom meg elrontom
már nem teszek érte, de nem mondom
és te sem akarod, hogy mást higgyek
minket csak a tériszony állít meg
mert nem oldódunk fel egymásban
hogy lehet, hogy nem láttam
mi a hamis, és mi az a valódi
bár tudtam volna előre csalódni
Egymásból, amit elloptunk
megpróbálnám visszarakni
de minden jót megbosszul a múlt
már nem tudunk így maradni
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!
