|
|
|
Az ember felöltözik
Aztán meg levetkezik
Folyton csak festi magát
Aztán megtörli magát
Ül csak a tükör előtt
Feledve honnan is jött
Nem tudva mi a neve
Már azt se mi a neme
Nem hiszi el amit lát
Már csak a görcse szilárd
Fejében üres szavak
Némelyik beleragad
Annyira beleragad
Hogy aztán fájva szakad
És aztán úgy szalad el
Nem is emlékezel
És még ott van
Mi kínoz és folyton gyötör
Egyik óra
A másiktól megörököl
Ami kell,
S rögtön öl,
Ha ölni hagyják
Az az átkozott jó
Bizonytalanság
Csak ő a társad neked
A hátad mögött követ
Nyakadon ott a keze
Nem tudod cirógat-e
Vagy megfojtani akar
Kell ő, mert nem hogy zavar
Ő, aki egyedül kell
Sírsz neki:
Ne engedj el!
Ő veszi el, aki vagy
Szavakba beleragadj
Azt is ő intézi el
Nőből, hogy férfi leszel
Öregből, hogy fiatal
Azt se tudd, hogy mit akarj
Csak azért, hogy megfelelj
Magadat veszíted el
És még ott van
Mi kínoz és folyton gyötör
Egyik óra
A másiktól megörököl
Ami kell,
S rögtön öl,
Ha ölni hagyják
Az az átkozott jó
Bizonytalanság
Szerelmem vagy,
Ne hagyj el soha
Tiéd vagyok
Drága mostoha
Úgy kínozz,
Hogy ne hagyj el soha
Vérem lettél
Drága mostoha
És még ott van
Mi kínoz és folyton gyötör
Egyik óra
A másiktól megörököl
Ami kell,
S rögtön öl,
Ha ölni hagyják
Az az átkozott jó
Bizonytalanság
És még ott van
Mi kínoz és folyton gyötör
Egyik óra
A másiktól megörököl
Ami kell,
S rögtön öl,
Ha ölni hagyják
Az az átkozott jó
Bizonytalanság
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!
