|
|
|
Új színt, új reményt hoz a reggel,
tárul a világ, itt az ideje, kelj fel.
Ébred a város, szemekből szökik az álom;
táncot jár a napsugár kócos ágyadon.
Az igaznak vélt gyöngyökért veszel a mélybe,
újra meg újra le kell, hogy merülj érte.
Ismeretlen jeleket küld az álom;
most táncot jár a napsugár kócos ágyadon.
Félúton, újra szabadon;
ég és föld között;
mennyi várost, mennyi álmot
hagytál magad mögött.
Sokadik éve kergetsz egy elmúlt pillanatot,
átutazóként egy földszagú, tavaszi napot.
Bár erről a földről mindig a csúcsra vágytál;
s a tengernek mélyén vajon mit találtál?!
Ezerkilencszáznyolcvanegy,
nyolcvankilenc és kilencvenegy,
ezerkilencszázkilencvenkilenc,
és persze kétezer-egy.
Táncot jár a napsugár kócos ágyadon.
Félúton, újra szabadon;
ég és föld között;
mennyi várost, mennyi álmot
hagytál magad mögött.
Félúton, újra szabadon,
jöttél, s a szél visz el,
szerencsecsillag segítse utad
bárhová érkezel.
Azahriah újra történelmet írt: tripla teltházas MVM Dome-os koncertjének első, majd második estéjén is megjelentetett egy-egy nagylemezt.
A napokban megjelent skatulya II-t az Aziverzum követi, sokkal hamarabb, mint ahogy azt bárki is várta. Az énekes-dalszerző tavalyi év sikerei után rövid szünetet tartott, de most kárpótolja a rajongókat - jobban, mint valaha.
Az eddigi két este során több tízezer rajongó lehetett tanúja annak, ahogy a magyar könnyűzene történetébe újabb, aranybetűkkel írt sor kerül.
Miközben az énekes a három nap alatt több mint 45 000 ember előtt játszik, nem egy, de két új albummal is meglepte a közönséget.
A tripla teltházas Dome és a két, frissen kiadott lemez egyaránt jelzi: Azahriah nemcsak közönségében, de alkotói lendületében is csúcson van. Az Aziverzum szövegvilágában személyes vallomásokba, társadalmi kritikába és némi belső vívódásba is belemélyed.
