dalszöveg, előadó kereső
Dalszöveg, előadó kereső
előadó, zeneszöveg betűválasztó
Válassz előadót:
0-9
a
b
c
d
e
f
g
h
i
j
k
l
m
n
o
p
q
r
s
t
u
v
w
x
y
z
Tartalom
Szupercella: Almafa

Szupercella - Almafa

off off off off off
Album: nincs kép
Előadó: Szupercella
Album: Keressük!
Szövegírók: Kállai Anna
Zeneszerzők: Szántó Zoltán
Kiadó: Keressük!
Stílus: Rock
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 4, összesen 1395 alkalommal
Tartalom
Dalszöveg

Almafa

Ma megint, mint minden reggel, eljött értem a villamos
Felültem rá álmos fejjel s bár a sálam illatos
Nem csal mosolyt az arcomra hogy megint vár a mókuskerék
Készülgetnék a harcomra, ennyi kávé nem lesz elég, nem lesz elég
Fölöttem a szürke szentély, melynek istene: monotónia
Kétes kényszer az, hogy bent élj, nem kell ezt másnak tudnia
Lassan múlik minden óra, számolgatom a perceket
Úgy kimennék már a hóra, szövögetnék más terveket, de nem lehet, nem lehet
És ha tudnék újra írni, elmondanám a lényeget
Nem akarnék többé sírni, nem kergetnék fényeket
Nem szappanból lenne már a fejem felett a buborék
Felmásznék az almafára és jó dalokat dúdolnék
Felöltök egy fél műmosolyt, ide lőjetek, emberek
És bár a pánik indokolt, szék alá bújni nem lehet
Ha meg merném lépni végre, azt amit annyira nem merek
Hajót festenék az égre, kitágulnának a terek, a terek
Mókust csak a parkban látnék, villamost pedig délután
Nem vetülne rám több árnyék, nem bambulnék ilyen bután
Megmenteném a világot de önmagammal kezdeném,
Nem érdekel, csontig rágott, jobb lesz ez így, sejtem én, sejtem én, sejtem én
És ha tudnék újra írni, elmondanám a lényeget
Nem akarnék többé sírni, nem kergetnék fényeket
Nem szappanból lenne már a fejem felett a buborék
Felmásznék az almafára és jó dalokat dúdolnék

előadó, zeneszöveg betűválasztó
Válassz előadót:
0-9
a
b
c
d
e
f
g
h
i
j
k
l
m
n
o
p
q
r
s
t
u
v
w
x
y
z
Hírek
Hírek

PIM70: A tárgyak társasága – írók gyűjteményei a Petőfi Irodalmi Múzeumban Jókai Mór sétapálcáitól Lázár Ervin nyakkendőgyűjteményéig


Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?


A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.


A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.




A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.




A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.




A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.


A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.


Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.




A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.


A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.


A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM

Grafikai tervezés: Csuport Andrea

Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM


Fotók: PIM