|
|
|
| Előadó: | Bródy János |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bródy János |
|
Szörényi Szabolcs |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A dédapám, mint nagy kalandját, úgy mesélte még
Hogy egykor ő is vonatra szállt, mert várta a messzeség
És felidézte százszor is minden részletét
És elsorolta, hány fogásból állott az ebéd
Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi
Frakkos főúr mutatta meg fenntartott helyét
Az asztalon csupa porcelán és vörös plüss a szék
Az étlapon a díszes betűk büszkén hirdették:
Ez itt egy első osztályú fuvarozási cég
Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi
És Szabolcs felé a vonaton kerülget az éhség
Eszembe jut a dédapám, és szívembe mar a kétség
S hiába keresem, nem lelem a régmúlt illatát
S az étkezőkocsit
Behunyt szemmel látom, ahogy az étkezés után
Szivarra gyújt a dédapám az álmok vonatán
S a fõúr széles mosolya arról biztosít
Hogy a borravaló a jegy árában bennfoglaltatik
Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi
És látom, ahogy a dédapám szivarja lassan ég
Míg megnyugtatóan zakatol a sínen a sok kerék
S a szemben ülõ ifjú hölggyel társalgásba kezd
Ki elpirul, s nem sejti még, hogy a dédanyám ő lesz
Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi
Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi
És Szabolcs felé a vonaton kerülget az éhség
Eszembe jut a dédapám, és szívembe mar a kétség
S hiába keresem, nem lelem a régmúlt illatát
S az étkezőkocsit
És korgó gyomorral azt hiszem, csupán csak képzelem
A kislány, aki szemben ül, egy zacskót nyújt nekem
És pirulva bár, de szép szavakkal azt is közli még
Hogy szívesen osztja meg velem a sonkás szendvicsét
Ó, milyen szép, olyan mint rég, az étkezőkocsi
Ó, milyen szép, mi lesz itt még?
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala
