|
|
|
| Előadó: | Norba közr. Vészk'járat |
|---|---|
| Album: | Életem Rímei |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 4:28 |
| Szövegírók: |
Asztalos Norbert Kis Norba Kámán Béla Losonczi Szilveszter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Kriminal Music |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Itt egy élet van, egy halál, egy életvonal..
Refr(2x).:
Egy életed van és egy halálod,
az egyetlen ösvény ha magad megtalálod!
Vissza innen már nem vihet fonal,
A tenyeremen mutatja az életvonal!
Ártatlanul érkezünk a világra,
Emberi fejlődésünk emeli két lábra a testünk.
Miben a szívünk a lelkünk,
Később ez lesz az előnyünk vagy vesztünk.
Gyerekként álmodtuk meg mik lehetünk,
Superman, Batman vagy egy kamiont vezetünk.
Itt vagyok és ez lettem, van egy kőfalam,
Most közelebb a 40hez, leginkább önmagam.
Minden szakaszban változik a napirend,
Suli után meló a hiányzásból szabi lett.
Gyerekkori barátokat szétfújja a szél,
Már nem a péntek szombat esti party az életcél.
Sírnak az utcák értük odakint ,
Piros betűs ünnep ha együtt vagyunk mind.
A jövőbe véstük a múltat a padokon,
De egy dologért halj meg ha kell : ÉLJ SZABADON!
Refr(2x).:
Egy életed van és egy halálod,
az egyetlen ösvény ha magad megtalálod!
Vissza innen már nem vihet fonal,
A tenyeremen mutatja az életvonal!
Azért születtem, hogy végül elbukjak,
De nem azért hogy ne próbáljam meg vagy elbújjak.
Születésem óta a bánat a keresztem ,
Mint cipelem a sorsomat az életem felfedeztem.
A testem porba tiporhatja bárki,
De tudod hogy a lelkem mélyén nemtudsz megtalálni!
Az elmém szabad nemzárhatod kalitkába,
A remény rabja vagyok és az utca tanítványa.
Már gyerek koromóta érzem hogy az élet,
Nehezebb mint elindulnom onnan ahol élek.
Nehéz mert a keserű múltam végleg elrontom,
De ha felszívom magam, átlépem a határpontot.
Porból lettem és a végén porrá leszek,
Nem mindegy az hogy a köztes úton mit is teszek.
Újrakezdhetem hogyha elszakad a fonal,
De egy életem van mutatja az életvonal!
Refr(2x).:
Egy életed van és egy halálod,
az egyetlen ösvény ha magad megtalálod!
Vissza innen már nem vihet fonal,
A tenyeremen mutatja az életvonal!
Együtt zúztuk a vasjáccin
nem értettük a nagy Fater mért mondja
egy életed van hogy minden lehetőséget használj ki
Emlékezz a szavamra a vér a legfontosabb,
Légy rá büszke örökké szeretném azt látni!
A kórházban már úgy ismertek mint a rosszpénzt,
Anyu ölbe vitt be gipszre ment a fele koszpénz,
Fiam hogy mész'? A gatyád húzd fel a sarkad kopik hogy lépsz'?
A bőrömön érzem ma is azt ahogy néz.
Van már spanom és családtagom a kék égben,
Fentről vigyáztok rám érzem , Nyugodjatok békében!
Életvonal, hol tegnap csak egy csepp volt,
Ma már tenger van és holnap tán az égig ér a kezemből
Ez az egy szem mag az idő a leghálátlanabb szerető
Észre csak akkor veszed, mikor már azt sem lehet
Itt veled aki szeret, s ki tudja melyik holnap hajnalán
Kopogtatunk be mint Bob Dylan , a mennyország ajtaján.
Refr(2x).:
Egy életed van és egy halálod,
az egyetlen ösvény ha magad megtalálod!
Vissza innen már nem vihet fonal,
A tenyeremen mutatja az életvonal!
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
