|
|
|
| Előadó: | Norba közr. Vészk'járat |
|---|---|
| Album: | Életem Rímei |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 4:28 |
| Szövegírók: |
Asztalos Norbert Kis Norba Kámán Béla Losonczi Szilveszter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Kriminal Music |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Itt egy élet van, egy halál, egy életvonal..
Refr(2x).:
Egy életed van és egy halálod,
az egyetlen ösvény ha magad megtalálod!
Vissza innen már nem vihet fonal,
A tenyeremen mutatja az életvonal!
Ártatlanul érkezünk a világra,
Emberi fejlődésünk emeli két lábra a testünk.
Miben a szívünk a lelkünk,
Később ez lesz az előnyünk vagy vesztünk.
Gyerekként álmodtuk meg mik lehetünk,
Superman, Batman vagy egy kamiont vezetünk.
Itt vagyok és ez lettem, van egy kőfalam,
Most közelebb a 40hez, leginkább önmagam.
Minden szakaszban változik a napirend,
Suli után meló a hiányzásból szabi lett.
Gyerekkori barátokat szétfújja a szél,
Már nem a péntek szombat esti party az életcél.
Sírnak az utcák értük odakint ,
Piros betűs ünnep ha együtt vagyunk mind.
A jövőbe véstük a múltat a padokon,
De egy dologért halj meg ha kell : ÉLJ SZABADON!
Refr(2x).:
Egy életed van és egy halálod,
az egyetlen ösvény ha magad megtalálod!
Vissza innen már nem vihet fonal,
A tenyeremen mutatja az életvonal!
Azért születtem, hogy végül elbukjak,
De nem azért hogy ne próbáljam meg vagy elbújjak.
Születésem óta a bánat a keresztem ,
Mint cipelem a sorsomat az életem felfedeztem.
A testem porba tiporhatja bárki,
De tudod hogy a lelkem mélyén nemtudsz megtalálni!
Az elmém szabad nemzárhatod kalitkába,
A remény rabja vagyok és az utca tanítványa.
Már gyerek koromóta érzem hogy az élet,
Nehezebb mint elindulnom onnan ahol élek.
Nehéz mert a keserű múltam végleg elrontom,
De ha felszívom magam, átlépem a határpontot.
Porból lettem és a végén porrá leszek,
Nem mindegy az hogy a köztes úton mit is teszek.
Újrakezdhetem hogyha elszakad a fonal,
De egy életem van mutatja az életvonal!
Refr(2x).:
Egy életed van és egy halálod,
az egyetlen ösvény ha magad megtalálod!
Vissza innen már nem vihet fonal,
A tenyeremen mutatja az életvonal!
Együtt zúztuk a vasjáccin
nem értettük a nagy Fater mért mondja
egy életed van hogy minden lehetőséget használj ki
Emlékezz a szavamra a vér a legfontosabb,
Légy rá büszke örökké szeretném azt látni!
A kórházban már úgy ismertek mint a rosszpénzt,
Anyu ölbe vitt be gipszre ment a fele koszpénz,
Fiam hogy mész'? A gatyád húzd fel a sarkad kopik hogy lépsz'?
A bőrömön érzem ma is azt ahogy néz.
Van már spanom és családtagom a kék égben,
Fentről vigyáztok rám érzem , Nyugodjatok békében!
Életvonal, hol tegnap csak egy csepp volt,
Ma már tenger van és holnap tán az égig ér a kezemből
Ez az egy szem mag az idő a leghálátlanabb szerető
Észre csak akkor veszed, mikor már azt sem lehet
Itt veled aki szeret, s ki tudja melyik holnap hajnalán
Kopogtatunk be mint Bob Dylan , a mennyország ajtaján.
Refr(2x).:
Egy életed van és egy halálod,
az egyetlen ösvény ha magad megtalálod!
Vissza innen már nem vihet fonal,
A tenyeremen mutatja az életvonal!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
