|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Egyszer élünk örökké |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 4:51 |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A testem életre kelt, 83, édesanyám mond mért csinálom,
lázadok látod a rendszer ellen, bármit tettem, azt ezért tettem,
hogy ébredjenek a birkák, egyiket vágják, másikat nyírják,
szerelmek mentén, barátok árán, ott a vesszőm középen a táblán.
Ha nem értesz az nem az én hibám, ezerszer elmondom,
minden délibáb, itt a játék a tükörteremben, ott vagyok benned,
te meg itt bennem, pörög a számláló és a nyelvem, a nyálam, a vérem,
a ritmus, a reppem, a gyökerem, a száram a virágom, a te világod, az én világom.
Ne gondolkodj, csak tedd amit tenni kell,mondtam már Opel vagy Bentley-vel,
az idő lejár, várja a választ, tapasztalással úgyis eláraszt,
látom előttem, mi van mögötted, saját életed gúzsba kötötted,
hazugság, messziről érzed, mégis minden nap ugyanúgy éled.
Ne várd a tudást a gépeidtől, se a jövőd reményeidtől,
nézz fel az égre, ott van fent, a látszat csal, mert egy minden,
a félelem az egyetlen ellenség, látom az Istent ott benned még,
de mire vársz, ha mindig vársz, nyitom az ajtót, de te mindig zársz.
Felejtsd el végre a programot, töröld ki,az egész galaxis csupán ökölnyi,
oroszlánszívvel kicsi hangyák, amíg csak élnek ők fel nem adják,
eljött az idő válts amíg lehet, én nyújtom a kezem, ha nyújtod a kezed,
ez csak csak egy dal, az ott az életed, megszületsz újra, hogyha megérted.
Apámnak fia, fiamnak apja, sorsát mindenki kezébe kapja,
Amit lehet látni, láthatod bárhol, ilyen az ember, káprázatot árul,
az igazság fáj égetnek a sebek, az egoddal végzek nem pedig veled,
egy korszak zárul, de egy másik indul, és feltámadunk a sírjainkból.
Refr.:
Ide hallom, ahogy ketyeg az óra,
magadra figyelj, ne az ufókra,
ide hallom, ahogy dobban a szíved,
minden mondatom aranyból (nyíl meg?).
Ide hallom, ahogy a föld az éggel,
egybeolvad, gyerünk már nézz fel,
ide hallom, ahogy nevet az Isten,
mert ilyen hülye, mint az ember más nincsen.
Eleget sírtam, nevetek inkább, egyiptomiak, maják, meg inkák,
nem tudták, amit én tudok, hogy akkor is nyerek, ha elbukok,
a félelem, ahol mindent átsző, pedig a bátorság csak látcső,
láthatod benne néped jövőjét, de az ember sajnos kölyök még.
Lopja a legót az óvoda polcáról, miközben mindenkit beárul,
folynak a sorok, peregnek a rímek, cocának vagy a pepsinek higgyek,
Isten barma, nézz a szemembe, anyád meg apád a nyalókát bevette,
miközben húgod a ruháit levette, kamasz álmait rég eltemette.
Meztelen áll, a tükörrel szemben, hamarosan majd fenn lesz a neten,
Mit akarsz, mond, dönteni kellene, ez már régen több mint repp zene,
ez már rólad és rólam szól, tudom, hogy máshogy lesz holnaptól,
csak egy gondolat, amit pokolnak hívnak, gondold máshogy, ne pedig vívjad,
a csatákat illúziók ellen, úgy gyilkolnak a szemük se rebben,
a félelem nem tartozik hozzád, ha rám hallgatnál messzire dobnád,
a lényeg ez, ennyi és nem több, fel kell állni, ha az élet ellök,
a barátod vagyok, jegyezd meg, ha fáj is tudd, hogy én szeretlek.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
