|
|
|
| Előadó: | DEV |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
verze 1.
A szív úgy dobog ahogy a lélek zokog
ahogy az elméd játszik, a könnyed csak csurog
A fák hangja, és a virágok illata
súgja belsőmnek: Peti, kérlek térj haza!
A harag, a düh, messzi elriasztott
kit oly rég szerettem, lassan itt hagyott
A testünk csak bárka, a lelkünk az égbe fenn
minden pillanat mit átélsz, az végtelen!
Ha húz a bánat, és lüktetnek ereid
és úgy érzed téged a jó isten nem segít
Nézd ahogy a folyó a könnyed mossa el
lehet lezuhantál, de az élet majd felemel
Minden emlék, mi kísért az utadon
épít téged, ahogy a csend és a nyugalom
Éld meg mit meg kell, és ne hagyd hogy bántsanak
a lelked egy legyen, ne mindig száz darab
A világ egy játszótér, hogy megtanulj elesni
és ahogy elestél, úgy megtanulj felkelni
Sokszor önmagad repülsz a hintából
amint a földre érsz, majd tanulsz a hibákból
Nekem is nehéz, az életem hullámvölgy
lábam a földre vész, lelkem az égbe tör
Csak csinálom, mit diktál egy érzés
hogy egyszer majd azt mondjam: A lelkem oly békés!
Hogy egyszer majd azt mondjam: Boldogan élek!
és ha megfogom kezed, érezd... nem félek!
Az érzelmek elvittek oly messze a világtól
érték a szívben, nem a számládon pislákol
Nyisd ki az elméd, engedd el szárnyaid
érezd az érzést, hogy: Élednek álmaid!
Csak ne add fel soha! Keresd a társaid
És meglátod egyszer: Elszállnak vágyaid...
Refrén
Csak élj, és élj
mert a szíved csak mindig fél
Mert rólad szól az életed
viszlát fájdalom! Örökké ég veled!
verze 2.
A monoton napok úgy felfűtik lelkem
és sokszor nem tudom, hogy: Mit kéne tennem?!
Mert lángol bennem a gyermek még mindig
ki felkel reggel és csavarog 10ig
Ki őszintén mondja, hogy: Mit érez magában?!
és érzi a bánatot a felnőttek szavában
És látja hogy társai, kitérnek sorban át
előtte verték az egyetlen barátját
Oly rég volt már, de nem felejtem el
hízott a lelkem mégis mentem hozzád fel
A szivárvány vége ott volt a szemedben
én meg a herceged, kibérelt jelmezben
Most meg egy gyárban, kergetem emléked
néha még álmomban a múltam úgy feléled
Reggel izzadva, az ablakon kinézek
lelkemet nyugtatva egy emlékez felidézek
A hold kacsint rám, és súgja: Nem felejtek!
Kik itt voltak régen, tudom hogy szerettek
Az idő úgy repül, ahogy a madár az égen fenn
a fában nevünk, még mindig a téren lenn
Az ember porszem, de a lélek egy tenger
hol háborog, hullámzik, nevet majd felkel
Nehéz as teher, mit cipelsz a válladon
én mondom: Tedd le, és múljon a fájdalom!
Refrén
Csak élj, és élj
mert a szíved csak mindig fél
Mert rólad szól az életed
viszlát fájdalom! Örökké ég veled!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
