|
|
|
| Előadó: | Sebezhetetlen Produkció |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Teleki Tibor Ákos |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az én születésem sajnos nem volt nagy áldás,
Nem családtervezés volt, csak gyerekgyártás.
Otthon melege helyett, temetőcsősz kunyhó,
Így készülhet, látod egy alpári nagy bunkó.
Az iskolában mégis megszerettek páran,
Olyan voltam pedig, mint a kóboráram.
Hisz amíg a suliban barátok szerettek,
A szüleim otthon egymással verettek.
Bármim is lett a véres verejtékem által,
Megfosztottak tőle egy orgona ággal.
A rímeimet gyakran tényleg vérrel írtam,
És nem hatott meg senkit akárhogyan sírtam.
S küldhettek bárkit, hogy hazugnak higgyen,
De egy falat kenyeret sem kaphattam ingyen.
Mi volt a jó akkor a gyerekkori években?!
A tudata annak, hogy megtűrtek életben.
Pedig ahol csak tudtam a kedvüket kerestem,
Szentként tiszteltem őket és őszintén szerettem.
De sosem volt felém mondanivalójuk,
S bárhogy is szerettem, lepergett róluk.
Én hibáztam talán, vagy nem ez a szeretet,
Hogy feláldozza magát a saját kis gyereked?!
Hogy akárhogyan vered, édesanyának szólít,
És neked tényleg soha, csak Temiattad lódít?!
De most komolyan nem juthat nekem semmi jó,
Mert jól esett volna néha pár emberi szó.
Válaszként betegen a Decemberi utcára dobtak,
„Téged nem neveltek Ákos, csak idomítottak!”
Hát, hova meneküljek már önmagam elől?!
Ha az, aki megszült, mosolyogva megöl…
Mit tegyek, hogy legalább embernek tűnjek,
Ne egy ilyen megfoghatatlanul szörnyűnek…
Nekem semmi olyanom nincs, ami Neked igen,
Mert, ha lenne, egyszer ott megállna a szívem.
Neked semmi olyanod nincs, mi ezzé tett engem,
Nem gyógyulnak sehogy sem a sebek bennem.
S mondani azt könnyű, hogy szeressem magam,
Vágyna rá a szívem, de nem hagyja az agyam.
Épp ezért majd valahol holtan találnak,
Hisz ahhoz vagyok szokva, hogy utálnak…
Önmagam soha nem poénból utáltam,
Kifosztott életek maradnak utánam…
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
