|
|
|
|
|
| Előadó: | Sebezhetetlen Produkció |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Teleki Tibor Ákos |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kedves, drága Télapó,
Mond miért vagy ekkora tahó?!
Eléggé beteges ez a hülye kis játékod,
Hogy csak a kicsiknek adsz ajándékot.
Mond csak, ajándékot én, miért nem kapok,
Tán rossz fiú voltam, tán mer' feka vagyok?!
Tán nem tudod mikor olvad s mikor havaz-e,
Ez nem éppen igazságos ügymenet wazze!
Tudod, a felnőttek is várják olykor a Mikulást,
Várják, hogy meglássák a sörhasú piást...
S a sok ajándékot is, várják Ők hamarba,
Bár verselni asszem' egyik se akarna...
S különben is: Az év többi napján hol vagy?!
E kérdés nyugodni már régóta nem hagy...
S minek melléd oda az a két béna krampusz,
Csak nem Te vagy nekik a Natasa Kampus?!
Biztos bezárva tartanak az év többi napján,
Nem hagyva ezzel, hogy ajándékot adjál...
De mi értelme akkor a potya köröknek,
Hogy ajándékot osztasz a sok hülye kölyöknek?!
És ez a fura szokás sem tud nyugodni hagyni,
Hogy jó biznisz versekért szaloncukrot adni?!
Csak kihasznál Téged a nagy gyerektömeg,
Nem veszed észre?! Átvernek öreg!
Azt hiszem, túlzottan ragaszkodsz a mához,
Téged egy család sem hív szenteste magához...
Csak az ajándékod kell, aztán mehetsz is tovább,
Hát, le is iszod magad a kocsmában odább...
Mert a lelkedre sajnos, senki sem kíváncsi,
- Anyu! Az ott nem, a Mikulás bácsi?!
De nézzük csak erre egy anya mit szól:
- Az nem Mikulás szívem, csak egy részeg disznó!
Az életed - látod - mint egy elromlott adapter,
Hisz olyan vagy, mint egy képregény karakter.
Mert a lényednek senki sem enged teret,
És mindenki - tudod - csak egy napig szeret...
Pedig itt Te vagy, aki mindenen viccel,
Ki becsületes és még a szánon se bliccel.
Isten is épp csak a Te lelked nem menti,
Nem szeret ugyanis önmagadért senki...
Hát, mit is mondhatnék Neked ezek után?!
Csak bámulok némán, magam elé bután...
A sok ismert maszlagot tegyük inkább félre,
Én szívesen látlak Téged szentestére!
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
