|
|
|
| Előadó: | Sebezhetetlen Produkció |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Teleki Tibor Ákos |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Itt a nyár lassan, mégis reszketek belül,
Vajon kibírom-e amíg ez a vihar elül?!
És meddig tart ki lelkem rozoga kis sátra,
Ha életemből tényleg nincs sok idő hátra?!
A létezés mellettem csak némán elhalad,
De mit kezdjek azzal, ami utána megmarad?!
Hisz egy értéktelen kacat a létem hagyatéka,
Pár elfelejtett rím csak lelkem maradéka.
Kivel osztozhatnék én, egy ilyen jelenlétben?!
Halott vagyok! Ott a zárójelentésben…
S bár nagylábon igazán soha sem éltem,
Az előírt sorsommal mára megbékéltem…
Voltak idők, amikor már nem érdekelt a béke,
Mert a lelkemnek sem volt már sehol menedéke.
S voltak idők, mikor még az álmaimban hittem,
Csodák híján viszont nem túl sokra vittem…
S volt egy lány, akit én őszintén szerettem,
Egész életembe, végig Őt kerestem…
Amit éreztem – látszólag – komolyan is vette,
A félholt szívemet kis eséllyel kecsegtette…
Esélyként élt bennem, mint új élet reménye,
Mint értéktelen létem pár percnyi tüneménye…
Máig elhinni se merem, hogy a párja lehettem,
Nőt - én még ennyire - soha sem szerettem…
S bár túl lassan derült ki tényleg az igazság,
Hogy a pusztulás sorait a fejfámra írassák…
Csak általa sikerült, önmagamnak lennem,
Pedig soha sem látta a jövőjét bennem…
Nem építjük tovább a megálmodott várat,
Mostanra a szívem már teljesen kiszáradt…
S mi marad utána, vagy marad-e bármi,
Értelme sem lesz már utána járni…
Egy tévedés voltam, ki bolyong csak céltalan,
Kinek szíve volt csak hiszen „ex-hajléktalan”.
Számára csupán egy torz emlék maradtam,
Lakat szíve így lett mostanra lakatlan…
De mielőtt bárki is talán mellettem érvelne,
Előbb gondolja végig, hogy van-e még értelme.
Viszont talán, ha majd az utamra kísérnek,
Szép keretet ad majd ennek az izének…
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
