|
|
|
| Előadó: | Sebezhetetlen Produkció |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Teleki Tibor Ákos |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Itt a nyár lassan, mégis reszketek belül,
Vajon kibírom-e amíg ez a vihar elül?!
És meddig tart ki lelkem rozoga kis sátra,
Ha életemből tényleg nincs sok idő hátra?!
A létezés mellettem csak némán elhalad,
De mit kezdjek azzal, ami utána megmarad?!
Hisz egy értéktelen kacat a létem hagyatéka,
Pár elfelejtett rím csak lelkem maradéka.
Kivel osztozhatnék én, egy ilyen jelenlétben?!
Halott vagyok! Ott a zárójelentésben…
S bár nagylábon igazán soha sem éltem,
Az előírt sorsommal mára megbékéltem…
Voltak idők, amikor már nem érdekelt a béke,
Mert a lelkemnek sem volt már sehol menedéke.
S voltak idők, mikor még az álmaimban hittem,
Csodák híján viszont nem túl sokra vittem…
S volt egy lány, akit én őszintén szerettem,
Egész életembe, végig Őt kerestem…
Amit éreztem – látszólag – komolyan is vette,
A félholt szívemet kis eséllyel kecsegtette…
Esélyként élt bennem, mint új élet reménye,
Mint értéktelen létem pár percnyi tüneménye…
Máig elhinni se merem, hogy a párja lehettem,
Nőt - én még ennyire - soha sem szerettem…
S bár túl lassan derült ki tényleg az igazság,
Hogy a pusztulás sorait a fejfámra írassák…
Csak általa sikerült, önmagamnak lennem,
Pedig soha sem látta a jövőjét bennem…
Nem építjük tovább a megálmodott várat,
Mostanra a szívem már teljesen kiszáradt…
S mi marad utána, vagy marad-e bármi,
Értelme sem lesz már utána járni…
Egy tévedés voltam, ki bolyong csak céltalan,
Kinek szíve volt csak hiszen „ex-hajléktalan”.
Számára csupán egy torz emlék maradtam,
Lakat szíve így lett mostanra lakatlan…
De mielőtt bárki is talán mellettem érvelne,
Előbb gondolja végig, hogy van-e még értelme.
Viszont talán, ha majd az utamra kísérnek,
Szép keretet ad majd ennek az izének…
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
