|
|
|
| Előadó: | Volume Under Kontroll (VUK) |
|---|---|
| Album: | FEKETE |
| Megjelenés: | 2015 |
| Hossz: | 3:44 |
| Szövegírók: |
Fekete Zoltán Fekete István Fekete János Gábor Fekete István Péter Fekete Mátyás Tibor Fekete Zoltán András |
|
Fekete Zoltán Fekete János (Jammal) Fekete Mátyás Fekete István |
|
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | alternatív - modern beat |
| Címkék: | Keressük! |
Azt hittem nincsen semmi baj
Úgy látom mégis felkavar
Tudtam, hogy az lesz a vesztem
Elfogyott minden fűszerem
Felkavar minden mozdulat,
Szűk ruhákban szűk gondolat
Úgy érzem nagyon közel jársz
Félek, hogy végül rám találsz
Kék az ég virágos kék
Nem kérem, kösz én lelépnék
Tudtam, hogy ez lesz a vesztem
Elfogyott minden érzelem
Valóra vált álmokban ülünk a lépcsőn
Álmatlan valóságban miattad forgolódom
Valótlan álmokban kihúzol a tengerből
Álmokra váltott valóság peremén ütközünk
Nincs hozzád hasonló, nincs párod, egyedül vagy te is
Szerintem a színed nem a vörös, hanem a kék
Azt mondod tied vagyok, pedig nem vagy senkié!
Itt vagy a kádban, a fürdőszobában,
Az ágyban, a réten, a tavaszi szélben
A Rómeó és Júliában
Hamupipőkével a bálban
Itt vagy a szűk farmer zsebében,
Ha rázzák, téged ráznak a téren
Ott vagy minden ósdi zenében
Mozartban a bluesban, a beatben
Téged fütyül minden a fán
Hetvenben is várt sok madár
Van, akinek a sarkán ragadsz
Néha csak egy hétig maradsz
A melltartód kapcsán, az jutott
Eszembe, hogy tán valami bukott
Éji tündér, angyal lehetsz
Varázsporral félre vezetsz
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
