|
|
|
A kígyó lassan tekeredik elém,
hogy lassan hasson, és essen belém
a rúdon a ringyó, üssön ahol ér,
mert ő végre elér, mert izgat, és azért.
A tetkód éled, testedről tépek,
árad bennem a mérhető méreg,
fárad a jellem, puhul a kéreg,
éled a szellem, és én is élek.
Lépek egy utcát, szívok egy utat,
Bacchus mulat, hasadhat a tudat.
Nincs vasakarat, a nyugat nem álom,
végre itt a vég, gyere barátom!
Ó, egy darabig fényárban úszik az avatár:
valaki vele hál, nem számol a gép, csak hibernál.
Jó lennél még egy táncra, de nem meri már,
valamit kitalál, újraéled a rendszer, reanimál.
(x2)
Bőrön fekszik a test hanyatt,
pultig sem kísér a lélek hanyag,
repít az anyag, párolgok,
pár órát várj még, amíg bomlok.
Elnyel a lángtenger a bűnnel,
hallgatom a nyögést fél füllel,
fülled a tánctér készülj fel,
függök a vágytól, menekülj el!
Ruhatárban vegetál a morál,
nincs tudatában, hogy a gazdit a bár
már fura lázban leli éppen,
fetrengek a bikavérben!
Ó, egy darabig fényárban úszik az avatár:
valaki vele hál, nem számol a gép, csak hibernál.
Jó lennél még egy táncra, de nem meri már,
valamit kitalál, újraéled a rendszer, reanimál.
(x2)
