|
|
|
A lélek szuperszettjén lesérült mindened,
erőd meg sírni sincs,
sírni sincs, hogy rossz neked.
Az éles kanyart tennéd, de nem maradt rá elég gáz,
most egyenesen megőrülsz,
most egyedül a hideg ráz.
Látom, hogy összeestél a farkasok óráján,
az élet az több ennél,
én mondom, lesz még nyár.
Ne aggódj, jövünk testvér, csontok a vitorlán,
csomók a torokban
a bolondok hajóján.
A bűntudat lassan öl, a vágy amikor testet ölt,
amikor eléd lép, amikor látod őt,
amikor beléd tép, amikor felőröl.
Rejtélyes éjszakák, mi mindent vészel át,
aki gyorsan él, mégis mindent lát,
aki sosem fél, mégis menti magát.
A pokolba sok út visz le, párat már megjártál,
sokunknak nincs is vissza,
a te jegyed meg le sem jár.
Szemedben a naplemente olyan, mint egy vészjelzés:
összekeni vörössel
az ég boltját meg a szem szélét.
Várod, hogy összeessél a farkasok óráján,
de érzed, ez több ennél,
érzed, hogy lesz még nyár.
Ne aggódj, jövünk testvér, csontok a vitorlán,
csomók a torokban
a bolondok hajóján.
A bűntudat lassan öl, a vágy, amikor testet ölt,
amikor eléd lép, amikor látod őt,
amikor beléd tép, amikor felőröl.
Rejtélyes éjszakák, mi mindent vészel át,
aki gyorsan él, mégis mindent lát,
aki sosem fél, mégis menti magát.
