|
|
|
| Előadó: | Vazul Vére Rockopera |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Vörösmarti Imre |
|
Vörösmarti Imre |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Történelmi Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
Mi szívedbe fér
Ahogy nyílik a tér,
az izzón fehér
hogy tudd, mennyit ér
Annak, ki kér, nem csak ígér
A felvágott ér,
a megdermedt vér
A te műved, hóhér
Elárult fivér, elárvult nővér
Elég volt egy őrült vezér
Tőrrel a kézben lendül a kar
A méreg a pengén keserűn mar
Elaltat, vár, lassan, betakar, még
Éhes, egyre csak többet akar
Hogy
Tíz körmével
a régi magyar majd
Ás, mert féli a vadkanagyart
Parancsra magának
Hat láb mély
Sírgödröt a saját földbe kapar
De
Rajtam a jel, az Élő Forrás
Bennem, nincs aki innen elűz
Életadó, tisztító fényből
Jöttem, nem fog rajtam tűz
Nem
Éget, érhet hozzám el, nekem
Itt a helyem, nem éltet más
Minden a végtelen terv egy része
Hazatérés, majd új utazás
Testvér ha kér, majd
Akad kenyér, ha csak üres
kenyér
Sok vihart megél
Pokoltól sem fél, neki lesz
még fedél
Feltépett gyökér, kidöntött pillér
A te műved, hóhér
De múlik a tél,
olvad a jégpáncél
Újra lüktet egy ér
Nem hiszem el,
hogy lassan a népem
Fénylőn izzó lángja kiég
Kell, hogy jöjjön az égből
szikra, ha
Éled a tűz, fellobban-e még?
Én
Nem bírom el, hogy lássam
a vérem
E csapdába ahogyan belelép, aki
Állította nekünk, az meglop
Majd a jövőnkkel félre lelép
Mert
Árad a bűz, a sötétség verme
Némán ásít, a semmibe néz
Beállni a sorba, minket is elnyel
Századok hosszán kötve a kéz
Majd
Eljön a kor, majd újra megérti
A lélek, amit neki suttog a szél
Te rázod végre a port le magadról
Az élet az út, ez az út, ami él
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
