|
|
|
| Előadó: | Intimfazonok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hegedűs Géza |
|
Czifra Miklós Hegedűs Géza |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | synthpop/elektronikus |
| Címkék: | Keressük! |
Körülölel a végtelen űr,
nem tudod, hogy merre visz az út.
Szeretnél szépnek látszani,
de divat lett, hogy mindenki csúf.
Unod már, hogy mindenki boldog,
vagy eljátssza, hogy könnyen szeret.
A tettnek mindig súlya van
hős mindenkiből lehet.
Táncolj, igen táncolj még,
mert mindenkit a ritmusa éltet,
táncolj bátran nincs miért félned.
Táncolj, gyerünk táncolj még,
mert mindenkit a ritmusa éltet,
táncolj bátran nincs miért félned.
Nem érted, hogy mért’ más a világ,
de elismered, hogy nincsenek vágyaid.
A zajban keresed önmagad,
- csend szüli az összes álmaid.
Nincs béklyó, nincsen fegyelem,
nincsen harc, így nincsen kegyelem.
Az élet mindig megtanít,
mindenre, ha kellően figyeled.
Táncolj velem, mert elhiszem neked,
unalmas már a szürke életed,
most végre én adom az ütemet,
a ritmust végül magadban leled.
Táncolj kérlek, én táncolok veled
hibázni most neked sem lehet,
ez a tánc, amíg tart
az életünk lehet…
Táncolj, gyerünk táncolj még,
igen táncolj, gyerünk táncolj még!
Táncolj, igen táncolj még,
mert mindenkit a ritmusa éltet,
táncolj bátran nincs miért félned.
Táncolj, gyerünk táncolj még,
mert mindenkit a ritmusa éltet,
táncolj bátran nincs miért félned.
Körülölel a végtelen űr,
nem tudod, hogy merre visz az út.
Szeretnél szépnek látszani,
de divat lett, hogy mindenki csúf.
Unod már, hogy mindenki boldog,
vagy eljátssza, hogy könnyen szeret.
A tettnek mindig súlya van
hős mindenkiből lehet.
Táncolj velem, mert elhiszem neked,
unalmas már a szürke életed,
most végre én adom az ütemet,
a ritmust végül magadban leled.
Táncolj kérlek, én táncolok veled
hibázni most neked sem lehet,
ez a tánc, amíg tart
az életünk lehet…
Táncolj, igen táncolj még,
mert mindenkit a ritmusa éltet,
táncolj bátran nincs miért félned.
Táncolj, gyerünk táncolj még,
mert mindenkit a ritmusa éltet,
táncolj bátran nincs miért félned.
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
