|
|
|
| Előadó: | Fura Csé |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hajdú Róbert Vámos András Molnár Csaba (Fura Csé) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Verz 1:
Veled mindig, nem csak néha jó
Minden gond elszáll, mint egy léghajó
Bármit megtehetek úgyse szégyellem
Mint egy angyallal úgy beszélsz velem
Napi ötször akarod a szexet
Ameddig te főzöl én iszok és fekszek
Veled soha nem veszekszek
Neked mindenhogy tetszek
Te vagy a legszebb, nem is kérdés ilyen fejjel
A melled ellátna egy napközit tejjel
Megáll az idő ahogy a hajadba belekap-
a szél, egy marokkal átérem a derekad
A hosszú lábad jár, mint egy géppuska
A bőröd illata akár egy cédrusfa
Tudod a világon teneked
Van a legkerekebb feneked
Refrén:
Ezer éve vártam már, hogy rám találj
Senki nem volt még ilyen hatással rám
Nem vagy nehéz eset, ha szétesek
Úgy is szépnek látsz
"Nánánánánáná" Nem létező lány
Verz 2:
Nem szeretnéd, hogy olyan izém legyen, mint egy lóé
Oh yeah! Neked sose volt fontos a lóvé
Tudom, hogy sohase tennél lóvá
Ha lenne bennem hiba te akkor se tennéd szóvá
Benned sincs! Nem örökölted a szülőkét
Szereted ha züllök, meg ha felhajtom az ülőkét
Simán ment minden, össze se kellett szokni
Te is úgy szereted ha szét van hányva a zokni
Soha nem kérdezed, hogy "Miért kell ezt csinálni?"
Ha két napja nem voltam elküldesz piálni
Nem féltékenykedsz, bárhova mehetek
Csak annyi, hogy semmiképp se vigyem le a szemetet
Nehogy mosogassak, mert, hogy te szeretnél
Nem is kívánhatnék jobbat e szerepnél
Még az is a te ötleted
Hogy akkor is nekem legyen igazam amikor neked van
Refrén:
Ezer éve vártam már, hogy rám találj
Senki nem volt még ilyen hatással rám
Nem vagy nehéz eset, ha szétesek
Úgy is szépnek látsz
"Nánánánánáná" Nem létező lány
Verz 3:
Senki nem hagyott bennem még ilyen mély nyomot
Ahogy hozzám érsz ledorombolom a mélynyomót
Nagyon nagy dolog, hogy az egóm nem rombolod
Hogy jobbat érdemelsz, mint én nem gondolod
Tudod nem is értem én, hogy miért nem
Miért van, hogy mindent megtennél értem?
Ha nem mondtam még nagyon szépen kösz
Ha járni sem tudok már értem jössz
Ezer évig sorolhatnám az okokat
Köszönöm, hogy soha nem hívod át a rokonokat
Rögtön utánad a legnagyobb ajándék
Hogy soha nem ismernek meg anyádék
Mindent elnéznél nekem még akár meg is csalhatnálak
de hülye lennék, úgyse találnék jobbat nálad
Nagyon szeretem, hogy mindig dugunk, de
A hámból úgy rúgunk ki, hogy együtt rúgunk be
Refrén:
Ezer éve vártam már, hogy rám találj
Senki nem volt még ilyen hatással rám
Nem vagy nehéz eset, ha szétesek
Úgy is szépnek látsz
"Nánánánánáná" Nem létező lány
2X
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
