|
|
|
| Előadó: | Siska Finuccsi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Phat Siska Finuccsi (Losonczi Szilveszter) Ketioz Nagy Balázs Hámori Péter Kámán Béla Losonczi Szilveszter |
|
Ketioz |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap , Hipp - Hopp |
| Címkék: | Keressük! |
/Siska Finuccsi/
Volt hogy azt hittem enyém a világ, de rá kellett hogy jöjjek
Az évek múltával az életem nekem sem lett könnyebb
Tisztán látok dolgokat és nem hagyom hogy megvezessenek
Kitől kivert a frász azok mától tőlem resztkessenek
Ha lessem kesselek mer én már megnem rettenek
Kinek megkellett megfizettem, a lelkem rendbe tettem
A kezem fenn a nevem mától már sebezhetetlen
Ha szembe fúj a szél se félek már szemem se rebben
Hajlok a rosszra mint a fűzfa ága
Nekem semmi se drága mondják értem már hiába az éjszakába
Még mindig fejjel megyek mindenkit elvesztek
Magányos farkasként kóborlok akár egy kirekesztett
Áldom az Úr nevét ki segít engem itt lent senkitől nem félek hidd el de szívből félem az Istent
A kilengéseim füstös kocsmák mélyében élem
Anyám mondj egy imát értem mikor nyugovóra tértem
Ki voltam az maradtam én máig egy rossz gyerek
Végig bugdácsolt életem legvégén úgyis én nyerek
A sorsom meg van írva és nem álom útját beintek a végzetemnek és megbaszom mint egy kurvát
/Ketioz/
Rám múló emlékek végtelen halál túsája
Bánatként szúrnak magányos szívem dúsába
A meggondolatlan szó az indulat tűzeli
A harag ami bennem van a testemet el tűzeli
Nyakamba vágta a villámait az ég
Jóból is megárt a sok, de a zenéből nem elég
A sívák közül mögött, ott bújik a kétkedés
Minden elindulásom hozzád vissza érkezés
A pilláidat nyissa meg a felismerés kése
Csak ne olyan későn, hogy betemessen téged
Sok bolygó fájdalom hasít belém idegen
Hogyan lesz valakiből másnap csak egy idegen
A napba kapaszkodom hiába égeti a kezem
A reményfényem táplál ezért engedem nehezen
Volt egy telefonom amin tudtam Istent hívni
De sosem vette fel, ezért felejtettem el hinni
/Phat/
Mi mást mondhatnék, amit nem mondtam még
Az a sok év a kár a piámban az olvadt jég
Múltak el tengernyi emlékből felbukkanó
S léptek suttogják hogy minden sarkon vár pár buktató
A bökkenő benne hogy eleve ne várd azt a zökkenőt, mentes lesz a benned és az igazság érzet őserő
És bent a szó Csá Ekp
Bittang a klánom a szlengre bólint a nagy többség
Real MC csak nem kihalt a faj
A sok pénzéhes faszfej kamu zenéje kajakra szar
Már bocsánat nem tudom te kit tartasz a legtöbbre
De nekem a legtöbb rapper annyira nem jön be
"Fuss Forest" Rohanok a vesztembe míg belehalok
Addig leszek őszinte és hidd el mindent beleadok
Mi mást adnál ha hívást kapnál
Mielőtt mást hibáztattnál a Veteránok itt várnak rád a Vészk'járatnál Yeh
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
