|
|
|
Rabszolga voltam éveken át
Csapdába ejtett egy hazug világ
Tettem a dolgom és hittem, hogy jó
A becsület útja, színigaz, őszinte szó
Szótlanul vártam a változást
Kerültem bajt és lázadást
De tudom, hogy egyszer elfogy az út
És nem marad más, csak az elhagyott múlt
Ez egy lassan ölő, buta játék
Pedig hidd el, hogy én is csak élni, nem félni, csak még
Élni szeretnék
Egy földön, hol nem bűn a jó és a szép
Élni szeretnék
Túl az árnyakon, ott, ahol van még egy hely, ami a menedék
Arctalan arcok lopják a fényt
Szöknek az évek, az élet a tét
Az egyszer volt álmok megkoptak már
Csak néha van úgy, hogy egy-egy visszatalál
Ez egy lassan ölő, buta játék
Pedig hidd el, hogy én is csak élni, nem félni, csak még
Élni szeretnék
Egy földön, hol nem bűn a jó és a szép
Élni szeretnék
Túl az árnyakon, ott, ahol van még egy hely, ami a menedék
Élni szeretnék
Egy földön, hol nem bűn a jó és a szép
Élni szeretnék
Túl az árnyakon, ott, ahol van menedék
Élni szeretnék
Egy földön, hol nem bűn a jó és a szép
Élni szeretnék
Túl az árnyakon, ott, ahol van még egy hely, ami a menedék
