|
|
|
| Előadó: | VMX |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Reggae |
| Címkék: | Keressük! |
REFRÉN
Leszarom most már ennyi volt
utolsó voltál ki eltiport
megyek tovább teljesen egyedül
élvezem Óóó meg vagyok remekül
1
Kéz a kézben, tudtam rend lesz.
Egyetlenegy. Szó a szívben.
Száll a széllel azóta csend lett.
A boldogság eltűnt lefelé ívelt.
Mi történt velünk? Miért lett vége?
Hogy mi is széthullunk, mindig is féltem.
Reméltem más lesz mert ott voltak a szavak,
hogy együtt leszünk ha törik ha szakad.
REFRÉN
Leszarom most már ennyi volt
utolsó voltál ki eltiport
megyek tovább teljesen egyedül
élvezem Óóó meg vagyok remekül
2
Te léptél én maradtam a múltban ragadtam
éreztem végig a fejfámat faragtam
Ennyit értem de nem kell már más
mert szeretnek közben a sírodat ássák
Szemét a világ vagy csak én vagyok gyenge?
Felszólok az úrnak, én semmit se tettem.
hagyjuk abba, nem volt még elég?
a kedves énem most szépen lelép.
REFRÉN
Leszarom most már ennyi volt
utolsó voltál ki eltiport
megyek tovább teljesen egyedül
élvezem Óóó meg vagyok remekül
3
Nyár van szépek a lányok vágod
hogy megtévesztenek máris várom
De nyugalom emberek növekszik a piac,
2 pussh ap közé csomagolt vigasz
Kihunytak a fények de tudom hogy élek
félek nélküled rossz útra lépek
korsó a kezembe édes az életem
nyugi hiányzol de mégis létezem
tannnarararra tudom hogy vége
tannnarararra de tudom hogy vége
tannnarararra..
BRIDGE
Itt hagytak sokan nem búslakodtam
felálltam és én is durva voltam.
előre nézz ne csak hátra
ha sírni tudnál csak üss a szádra
5
Nyár van az italom a kezembe
tudod többet neked nem teszem be
szép a szemed meg ahogy teszed magad
de nem pazarlom el rád a nyarat
látjuk ezt tudjuk ez nem titok
leszarom most már ennyi volt
megtehetem Óóó szaladok előre
szabad vagyok ki szakadok belőled
REFRÉN x2
Leszarom most már ennyi volt
utolsó voltál ki eltiport
megyek tovább teljesen egyedül
élvezem Ohhóó meg vagyok remekül
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
