|
|
|
|
|
| Előadó: | Rácz Vali |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Orlay Jenő (Chappy) Orlay Jenő |
|
Orlay Jenő (Chappy) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem kérsz te tőlem, drágám,
csak egy bérházat csupán,
s hozzá a Hűvösvölgy táján
kicsike villát is Budán.
Ha-ha, csak abban tévedsz, drágám, (Miben?)
hogy a villa nagy legyen, (Na-na!)
és nem a Hűvösvölgy táján, (Hanem, hol?)
hanem inkább a Svábhegyen.
Nem vagyok egy tedd ide, tedd oda férfi,
nem vagyok egy rakd ide, rakd oda legény,
Megmondhatod bárkinek tőled, ha kérdi,
hogy szívbajos nem vagyok valóban én.
Szeretem a csendet a rendet a házban,
az utolsó szó legyen mindig az enyém,
mert ha vélem bárki, de bárki vitázna,
mint egy őrült kenguru üvöltök én.
Nem vagyok vadember,
sőt nagyon szelíd vagyok,
csak csípek, harapok csupán.
Nem vagyok vadember,
sőt szelíd vagyok babám,
mint a filmen az oroszlán.
Nem vagyok egy tedd ide, tedd oda férfi,
nem vagyok egy rakd ide, rakd oda legény,
megmondhatod bárkinek tőled, ha kérdi,
hogy szívbajos nem vagyok valóban én.
Már egy modern kis nőnek
van igénye épp elég. (Azt tudom.)
Csak annyit kérek tőled, (Mit?)
vegyél egy Colognét!
(Meg egy kis autót, nemde?
Az se baj, ha csak Packard,
s egy nerc bundácskát persze,
avagy kettőt inkább?)
Nem szeretem én, ha egy férfi erélyes,
jobb, ha ő egy tedd ide, tedd oda legény.
Szeretem, ha szót fogad nékem az édes,
mert szívbajos nem vagyok valóban én. (Azt tudom.)
Szeretem a csendet a rendet a házban,
az utolsó szó legyen mindig az enyém,
mert ha a szép szóra netán nem vigyázna,
mint egy őrült kenguru üvöltök én.
Nem vagyok vad démon,
sőt nagyon szelíd vagyok,
csak csípek harapok csupán.
Nem vagyok vad ember,
sőt szelíd vagyok babám,
mint a filmen az oroszlán.
Nem szeretem én, ha egy férfi erélyes,
jobb, ha az egy tedd ide, tedd oda legény. (Azt elhiszem.)
Szeretem, ha szót fogad nékem az édes,
mert szívbajos nem vagyok valóban én.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
