|
|
|
| Előadó: | Rácz Vali |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Orlay Jenő (Chappy) Orlay Jenő |
|
Orlay Jenő (Chappy) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem kérsz te tőlem, drágám,
csak egy bérházat csupán,
s hozzá a Hűvösvölgy táján
kicsike villát is Budán.
Ha-ha, csak abban tévedsz, drágám, (Miben?)
hogy a villa nagy legyen, (Na-na!)
és nem a Hűvösvölgy táján, (Hanem, hol?)
hanem inkább a Svábhegyen.
Nem vagyok egy tedd ide, tedd oda férfi,
nem vagyok egy rakd ide, rakd oda legény,
Megmondhatod bárkinek tőled, ha kérdi,
hogy szívbajos nem vagyok valóban én.
Szeretem a csendet a rendet a házban,
az utolsó szó legyen mindig az enyém,
mert ha vélem bárki, de bárki vitázna,
mint egy őrült kenguru üvöltök én.
Nem vagyok vadember,
sőt nagyon szelíd vagyok,
csak csípek, harapok csupán.
Nem vagyok vadember,
sőt szelíd vagyok babám,
mint a filmen az oroszlán.
Nem vagyok egy tedd ide, tedd oda férfi,
nem vagyok egy rakd ide, rakd oda legény,
megmondhatod bárkinek tőled, ha kérdi,
hogy szívbajos nem vagyok valóban én.
Már egy modern kis nőnek
van igénye épp elég. (Azt tudom.)
Csak annyit kérek tőled, (Mit?)
vegyél egy Colognét!
(Meg egy kis autót, nemde?
Az se baj, ha csak Packard,
s egy nerc bundácskát persze,
avagy kettőt inkább?)
Nem szeretem én, ha egy férfi erélyes,
jobb, ha ő egy tedd ide, tedd oda legény.
Szeretem, ha szót fogad nékem az édes,
mert szívbajos nem vagyok valóban én. (Azt tudom.)
Szeretem a csendet a rendet a házban,
az utolsó szó legyen mindig az enyém,
mert ha a szép szóra netán nem vigyázna,
mint egy őrült kenguru üvöltök én.
Nem vagyok vad démon,
sőt nagyon szelíd vagyok,
csak csípek harapok csupán.
Nem vagyok vad ember,
sőt szelíd vagyok babám,
mint a filmen az oroszlán.
Nem szeretem én, ha egy férfi erélyes,
jobb, ha az egy tedd ide, tedd oda legény. (Azt elhiszem.)
Szeretem, ha szót fogad nékem az édes,
mert szívbajos nem vagyok valóban én.
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
