|
|
|
| Előadó: | Age of Nemesis |
|---|---|
| Album: | Terra Incognita |
| Megjelenés: | 2002 |
| Hossz: | 5:24 |
| Szövegírók: |
Fábián Zoltán |
|
Nagy László (Örökség) Berczelly Csaba Fábián Zoltán Nagy György Kiss Zoli |
|
| Kiadó: | Gula Records Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
...Éjjel van, nem tudok aludni, hogyan is tudnék...Valami nagyon rossz fog történni érzem, de nem tudom még, hogy mi, holnap ismét megpróbálok bejutni hozzá, vagy esetleg kihozni onnan őt...Úgy érzem, mintha hívna...
Fiú: Egyre nő a távolság
Hol jársz, vagy hol vársz rám
Olyan nagy szükségem van most rád...
Gyere, kérlek, adj reményt!
A sötétbe hozz most fényt!
Vezess át az éjszakán!
Holnapra késő már...túl késő már
Bennem nincs már senki
Bennem nincs már semmi
Testem többé nem fáj
És nem érzek félelmet sem...
Ütnek, vernek, kínoznak,
Kérdeznek, aláznak.
Mit mondok, nekik fáj-
Tudják jól- nem hazugság.
Csak jó és rossz út van-
Az ember választhat.
Én is választottam,
Tévedés volt talán, nem tudom...
És ha eltűnik szívemből
Ez az álnok hit,
Akkor majd gondolj rám,
Mert már nincs igazság!
És az élet megy tovább
Tévedés volt, semmi más
Újra elborít a szenny,
Az önző, öntelt őrület.
Testem többé nem kell már
Úgysem vehetném hasznát
Szívemben nincs félelem,
Végleg elmúlt...
ANGYAL II.: "Figyelj ember, mit beszélsz
Gyere, nézd meg, hogy hol élsz!
Hazug vágyak hajtanak,
Ez a sorsod ember!
Mindig, mindent elhiszel,
De a lelked én viszem el
A Tagadásnak Szellemét
Nehogy ismét szentnek nézd!"
Az élet úgyis megy tovább
Nem haragszom rád, világ.
Elvesztem, az én hibám
Jót akartam, csak ez fáj...
És a Fények Földje vár,
Ha tényleg nem volt hazugság.
Őrizd jól emlékemet,
Bocsásd meg a bűnömet!
Testem többé nem kell már,
Úgysem vehetném hasznát
Bocsásd meg a bűnömet,
Őrizd jól emlékemet!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
