|
|
|
| Előadó: | Age of Nemesis |
|---|---|
| Album: | Terra Incognita |
| Megjelenés: | 2002 |
| Hossz: | 8:06 |
| Szövegírók: |
Fábián Zoltán |
|
Fábián Zoltán |
|
| Kiadó: | Gula Records Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
."Le kell írnom, ami velem történt, mert nem mondhatom el senkinek. Talán el sem hinnék, én sem hinném, ha más mondaná. Egy angyal volt! Még most is alig tudom elhinni! Magával vitt, nem is tudom hogyan, de olyan helyeken jártam, amelyek talán már nem léteznek, vagy nem is léteztek sohasem... Egy időben több helyen, a vérző idő sebein át, szálltunk testetlenül és én megértettem a bűn és a halandóság közötti összefüggést. Azt mondta elvisz oda is, ahová az emberi lelkek jutnak, de erről nem beszélhetek majd senkinek. Mivel élve én sem juthatok át, meg kell halnom egy percre, de visszahoz az életbe, és újból otthon találom magam...egy kicsit féltem...
I. Árnyékká vált Valós Világ
Az ordító csend,
Amely most rám szállt
Megmozdít mindent,
Mi a sötétben vár...
Nem, ez őrültség már!
Mely az álmommal jár,
Nem a Valós Világ
Mi árnyékká vált...Igen, talán képzeltem az éjszakát,
Melyben hirtelen a végtelen idő rám talált
Mikor az ablaknál megláttam Őt,
Ki a holdfényben állt
A félelem, a rettegés
Mélyen benn adrenalint öntött belém,
Mert az elmém tagadta, mit a szemem látott...
... És amikor szólt,
Megszűnt minden más.
Egy angyalé az arc, mely a furcsa fényből nézett rám.
ANGYAL: "Hozzád jöttem - mert én vigyázok rád.
Ha lelked átadnád,
A kezdetekhez szállhatnánk
Az időn át, a Végzet hullámán."
II. Vissza Édenbe
Lelkünk messze szállt,
Át az éjszakán.
Ez itt egy furcsa táj.
Várt az ősi kert
Régi, tiszta kert,
S benne ketten
Álltak az Élet hajnalán...
Látom, Éva szép szemében
Ott az értelem, s a láng
A Kígyó vár...
És az alma, mely hatalmat,
Vágyat önt szívébe majd,
Bűn és halandóság.
Értem már,
Bűn és halál...
Szálljunk tovább!
III. A Szövetség
(eltűnt idők...) Letűnt idők,
Mögöttünk már
A rombolás zsoldja
Mindig halál...(mindig halál...)
A végén úgyis ránk talál.
(figyelj rám jól!) "Figyelj rám jól!" -
az Angyal így szólt.
(egy Örök Helyen...) "Egy Örök Helyen
(másképp lehet...) másképp lehet."
Vigyél el, vigyél át
Mert úgy fáj!
A valóság miért más?
Angyal várj!
Hozzá értem, és máshogy szólt hozzám.
"A Fények Földje létezik,
Onnan hívlak majd.
Ha a lelked átadnád, (a lelked átadnád...)
Te is láthatnád. (te is láthatnád...)
Élő ember nem jut át,
Meg kell érte halni.
Egy perc az egész, (egy perc az egész...)
Utána újra élsz..." (újra...)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
