|
|
|
| Előadó: | Nemesis |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nagy László (Örökség) Fábián Zoltán Nagy György Kiss Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
… Emlékszem, egy toronyház tetejére jártunk fel, innen kétutcányira. Ott tervezgettük az életünket…Soha nem felejtem el azokat a pillanatokat… És vége… Soha többé nem jönnek vissza már azok a percek… Az őrületig fokozódott bennem a fájdalom … Egyfolytában az angyalhoz beszélek, kérdezem, vádolom, kérek, könyörgök…de nincs válasz. Fel kell mennem a toronyba, talán ott egy kicsit meg tudnék nyugodni, és megtalálnám az ingoványból kivezető utat. Talán csak egy rossz álom volt ez az egész, de ha nem, akkor is tudom már, hogy nem csak a jó létezik. Ez az egész élet csak egy próbatétel, mert itt a földön köztünk és bennünk él a rossz is, bennünk ölt testet az emberarcú gonosz… Ezt át kell élnünk, mindenkinek más és más a végzete, de ha a Fények Földje létezik, igazából csak meg kellene tanulnunk úgy élni, hogy méltóak legyünk az örök életre…Azt hiszem, én nem vagyok méltó rá…
Kérlek, mondd, hogy még csak álmodom!
Ígérd meg, hogy újból láthatom Őt,
Mint rég- Ugyanúgy él…
Most már minden percem fájni fog?
Ólomszürke Napként éget a vétkem-
Méreg a vérben, átkom a Létben
Kín a Reményben.
Engedj elmennem!
Itt kell megtennem
Bűnnel bűnhődhetnék..
Hidd el, próbáltam, de
Én itt nem bírom már
Töröld el az átkom!…
Félek még, de így jobb talán
A szívem csak remél, mégis: élni fáj,
Mert nem vár semmi rám, nem vár senki már
A Fények Földje hív, hajt a vágy…
Fel kellett jönnöm, a felhők fölé
Itt álmodoztunk, emléked él
Nem kell az álom, semmit sem ér
A toronyházról, lesodor a szél
***
A Sors karjában így jobb talán
A szíve csak remélt, mégis: élni fájt,
Mert nem várt semmi rá, nem várt senki rá
A Fények Földje hívta, és o szállt…
Teste földet ért, nem él tovább
Vére már csak sár,
Egy levél volt a fán.
Mert ez nem toronyház,
Az Életfa, mit látsz
A valóság érzéki csalódás…
2027. január 30-án az MVM Dome színpadán mutatja be Geszti Péter eddigi legnagyobb szabású koncert produkcióját, a POPTIMISTA SHOW-t.
Az új show Geszti legfrissebb zenei korszakát foglalja össze: disco, funk és rap találkozik pozitív energiával, új dalokkal és korszakos slágerekkel, egy látványos, nagyszabású produkcióban.
A Geszti Péterhez kapcsolódó dalszövegek itt.
A POPTIMISTA nem nosztalgiaest. Bár Geszti hamarosan megjelenő, POPTIMISTA című albumának dalai a hetvenes–nyolcvanas évek ropogós disco és funky világából merítenek, a szövegek és az üzenet nagyon is a jelenről szólnak.
Ez a zenei világ nem visszafelé néz, hanem előre: felszabadító, táncos, közösségi élményt kínál egy olyan korszakban, amikor erre különösen nagy szükség van.
A koncert különleges jelentőséggel bír azok számára is, akik ott voltak a dupla telt házas Geszti Sixty Aréna show-n. Az a produkció mérföldkő volt Geszti koncertjeinek történetében; a POPTIMISTA SHOW erre az élményre épít, de nem ismétel – hanem emeli a tétet. Nagyobb térben, új zenei anyaggal, új vizuális koncepcióval viszi tovább azt a közösségi energiát, amely a Sixty koncerteket jellemezte.
A POPTIMISTA SHOW középpontjában a tánc, a felszabadulás és az együttlét áll. Akár a tánctéren, akár ülve, énekelve kapcsolódik be a közönség, az este közös élménnyé válik. Geszti koncertje egyszerre szól az új dalokról és azokról a slágerekről, amelyek generációk számára váltak meghatározóvá – új hangzásban, új lendülettel.
„A POPTIMISTA számomra nem csak egy koncert cím, hanem egy döntés.
Döntés amellett, hogy ebben a zavaros, bizonytalan világban nem bezárkózunk, hanem nyitunk egymás felé, a pozitív gondolkodás felé, a popzene erejével.
Ez a show arról szól, hogy együtt, zenével, tánccal és humorral visszavesszük azt az energiát, amit a hétköznapok gyakran el akarnak venni tőlünk.” - Geszti Péter
„A diszkózene nem póz volt, hanem felszabadított minket, amikor táncba vitt.
Engem ez érdekel: hogyan lehet ezt az egyszerű életigenlést újra megszólaltatni, mai szövegekkel, mai dalokkal. Ezért mondom, hogy nekem a poptimizmus nem retro – ez a holnap nosztalgiája.” - Geszti Péter
