|
|
|
|
|
| Előadó: | Nemesis |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nagy László (Örökség) Fábián Zoltán Nagy György Kiss Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
… Emlékszem, egy toronyház tetejére jártunk fel, innen kétutcányira. Ott tervezgettük az életünket…Soha nem felejtem el azokat a pillanatokat… És vége… Soha többé nem jönnek vissza már azok a percek… Az őrületig fokozódott bennem a fájdalom … Egyfolytában az angyalhoz beszélek, kérdezem, vádolom, kérek, könyörgök…de nincs válasz. Fel kell mennem a toronyba, talán ott egy kicsit meg tudnék nyugodni, és megtalálnám az ingoványból kivezető utat. Talán csak egy rossz álom volt ez az egész, de ha nem, akkor is tudom már, hogy nem csak a jó létezik. Ez az egész élet csak egy próbatétel, mert itt a földön köztünk és bennünk él a rossz is, bennünk ölt testet az emberarcú gonosz… Ezt át kell élnünk, mindenkinek más és más a végzete, de ha a Fények Földje létezik, igazából csak meg kellene tanulnunk úgy élni, hogy méltóak legyünk az örök életre…Azt hiszem, én nem vagyok méltó rá…
Kérlek, mondd, hogy még csak álmodom!
Ígérd meg, hogy újból láthatom Őt,
Mint rég- Ugyanúgy él…
Most már minden percem fájni fog?
Ólomszürke Napként éget a vétkem-
Méreg a vérben, átkom a Létben
Kín a Reményben.
Engedj elmennem!
Itt kell megtennem
Bűnnel bűnhődhetnék..
Hidd el, próbáltam, de
Én itt nem bírom már
Töröld el az átkom!…
Félek még, de így jobb talán
A szívem csak remél, mégis: élni fáj,
Mert nem vár semmi rám, nem vár senki már
A Fények Földje hív, hajt a vágy…
Fel kellett jönnöm, a felhők fölé
Itt álmodoztunk, emléked él
Nem kell az álom, semmit sem ér
A toronyházról, lesodor a szél
***
A Sors karjában így jobb talán
A szíve csak remélt, mégis: élni fájt,
Mert nem várt semmi rá, nem várt senki rá
A Fények Földje hívta, és o szállt…
Teste földet ért, nem él tovább
Vére már csak sár,
Egy levél volt a fán.
Mert ez nem toronyház,
Az Életfa, mit látsz
A valóság érzéki csalódás…
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
