|
|
|
| Előadó: | Nemesis |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nagy László (Örökség) Fábián Zoltán Nagy György Kiss Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
... Egy pillanat az idő-alagútban a vakítóan fehér messzeség felé- talán maga volt az örökkévalóság. Ez a hely maga a csoda. Leírhatatlan, elmondhatatlan nyugalom töltötte el testem, ahogy a tejszerű, vakítóan fehér, végtelennek tűnő tájra értem. Ködvilág. Testemet lágyan tartotta a tiszta fény, mikor a ködből arcok váltak valósággá, majd árnyék-kezeikkel tapintották lelkemet. Ez az a hely, hol a lelkeink mindig is éltek és élni fognak az idők végezetéig. Én is azonnal éreztem: közülük való vagyok. Furcsa, kettős érzés kerített ekkor hatalmába: A nyugalom és a csalódottság érzése. Már egy kicsit sem félek a haláltól, ha az az egyetlen út, hogy ide juthassak... Miért kell küzdenünk egész életünkben a földön, ha úgyis ide jutunk? És ha úgyis ide jutunk, nem mindegy akkor, hogy hogyan éltünk? Sajnáltam is, és örültem is annak, hogy vissza kell térnem, de nem tudom, hogy képes leszek-e megtartani a titkot...Újabb villanás- és ismét az ágyamban találtam magam, kedvesem mellett, de nem tudtam elaludni, csak néztem, hogyan gördülnek az ablakon az esőcseppek, mintha a világ örömkönnyekkel üdvözölné visszatérésemet...
Lehet, még csak egy perce vagyok élő
Igen, még valami fáj
Az is fáj majd, ha át kell újra élnem:
Hova tart ez a világ...
Mint egy álom, oly nyugtatóan hat rám
A ködfátyol betakar
Visz a szél, mint egy porszemet az égen
Melynek része vagyok már...
És egy lélek száll a Fényben-
Melynek átadom az énem...
Füstből, ködből építi arcát a sok légtestű lélek
Bennem álmodják majd újra át a fény dalát
Vágyaim múltba vesző fonalát
Kiszakítja az életem földjéből
Ez a hely olyan más
Nem riaszt az elmúlás, ha ideérhet a lelkem majd...
Ez voltam én - a Fények Földjén
És most már bennem él a remény
A testem csak test
A vérem csak vér
De Fény a lelkem...
Angyal: "A Fények Földje vár, ha ott lent
Már nem láthatod többé a Nap fényét
A félelmek után, már nincs, ami fáj-
Meghal a bánatod
A Lélek Templomát, mikor végleg
Elhagyod, mert nem élhetsz örökké
Vigaszt majd itt találsz, de akiket elhagytál,
Azok nem tudják még..."
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
