|
|
|
| Előadó: | Felemelők |
|---|---|
| Album: | Kezdetek EP |
| Megjelenés: | 2015 |
| Hossz: | 2:54 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Még nincs |
| Stílus: | rap, hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
1. Verze: K. D.
Csak egy emlék minden, itt halkul a város,
Ez a régi kép, már senkinek sem káros,
A lépcső fokain, csak felfele tartunk,
Amiről megismersz, az már csak a hangunk,
Nem feledem én, a visszatért emléket,
Egyik napom rossz, a másik szép lett,
Este vagy reggel, mindegy mikor történt,
Az élet fegyvere, nem lövi ki a töltényt,
Múltunk nem csak fájdalom, van benne öröm,
Ez megerősít, a szöveg vissza köszön,
Fentről néznek, akik nincsenek velem,
Fájó napra gondolok, csak fogom a fejem,
Egy dolog fontos, hogy megalakultunk,
Emlékünk örök, a rossztól megszabadultunk,
D.E.C.K. alapra, folytatom az írásom,
Ne akard, bezárt szobába, hallani a sírásom.
2. Verze: SBlack
Sok a közös emlék, melyeket megéltünk,
Csak menetelünk előre, a jövőtől nem félünk,
A képet, amit adtam, csak tedd el emlékbe,
Ha majd egyszer hiányzok, vedd a kezedbe,
Aki már elment, azt ne hívd többet vissza,
A kifakult emlék, már soha nem lesz tiszta,
Hazavár a család, ezt megtanultam tisztelni,
A gyűlöletnek soha, nem fogok már engedni,
A kereszt rajtunk, már csak egy ima hiányzik,
De egyszer az életben, mindenki hibázik,
Megrepedt tükörben, nézem az arcomat,
Sok ellenség között, megvívom a harcomat,
Felemelő érzés, a múltat felidézni,
Segíteni másokat, nem pedig lenézni,
Ez a történet, már nem érhet véget,
Elindult a vonat, és megy tovább az élet.
3. Verze: Shelby
Minden hely egy emlék, ahol jártam életembe,
Képzeletem kalandozik, kinn a végtelenbe,
Csodálatos élmények, mit nem felejtek el már,
Nézzél te is magadba, és kezdődjön a leltár,
Séta a városba, vagy odalent a parkba,
Kényszerektől eltekintve, mindkét fél akarta,
A haverok röhögését, hallom a fülembe,
A híreket a spanom még, a MyVipen üzente,
A családdal egy beszélgetés, ebéd a fejembe,
Mik történtek anno, egy régi terembe,
A gyerekkori harcok, amik erősebbé tesznek,
Idővel megérted, és egyre szebbek lesznek,
A múlt sikereire, mindenkire emlékszem,
Az úton ki van mellettem, azt megnézem,
Legyél te egy példakép, hogy emlékezzenek rád,
Ne olyan, mint Kiszel T, vagy mint egy magyar reklám.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
