|
|
|
Hallom, létezett egykor egy titkos akkord,
Amit Dávid játszott, s az Úr kedvére volt,
S bár téged nem érdekel, én elmondom újra.
Lágyan jön a kvart, a kvint,
A mol leszűkül, a dúr kinyit,
S a király zavartan súgta: Hallelujah!
Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah...
Bizonyság kellett, bár volt hited,
Egy nyári éjszakán hosszan nézhetted,
A Hold fényében fürdött kivirulva.
És megbűvölt, s magával ragadt,
Leláncolt, széttörte trónodat,
És a lelked felsóhajtott: Hallelujah!
Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah...
Tudod, régen már jártam itt,
Ismerem szobádnak titkait,
Magányon át vitt hozzád a véletlen útja.
A kapun nem találom neved,
de a szerelem nem dicső fáklyás menet,
Csak egy fázós, kicsit fáradt Hallelujah!
Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah...
És volt idő, hogy elmondtad még,
Mit érzel, milyen a helyzet épp,
De ezt már sosem hallom tőled újra.
Pedig úgy közeledtem én feléd,
Hogy "Egy dalt hoztam, hogy nézd, de szép!"
És együtt lélegeztük: Hallelujah!
Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah...
Tudod, én ezt a dalt csak bitorlom,
És én ezt a dalt még csak nem is tudom.
De mit számít nekem, ha bárki tudja?
Mert minden szóban Fény ragyog,
És mindegy melyiket hallgatod,
Hogy szent vagy, összetört a Hallelujah!
Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah...
Én megpróbáltam, hát ennyi tellt!
Kezemre érintés nem felelt,
Igazat mondok, bármily szép, vagy csúnya!
S bár meglehet, hogy tévedek,
Én feléd csak úgy léphetek,
Hogy nyelvemen nincs más, csak Hallelujah!
Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah,
Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah,Hallelujah!
