|
|
|
| Előadó: | Beszterce ostroma (Daljáték) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
|
Tolcsvay Nagy László |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | daljáték |
| Címkék: | Keressük! |
(Pongrácz):
Kicsi lett a világ, kis emberek lakják,
Törpe lelkű szolgák törvényünket szabják.
Nem ember az ember méltósága nélkül,
Nem tarthat meg egyebet sem, ha elszámol végül.
Nem élet az élet, hogyha szégyen élni.
Minek szült az anyád téged, hogyha nem vagy férfi?
Hiába van minden, ha becsület nincsen,
Hogyha bennünk nem lakozhat magasan az Isten.
Hej, hej, hova lett a becsület?
Hej, hej, oda lett, rég oda lett!
Hej, hej, oda lett, rég oda lett!
Hova tűnt belőlünk igen dicső múltunk?
Amióta élünk, csakis rosszabbultunk,
Gyáva, hitvány népség packázhatik vélünk,
Ha nem csapunk szét köztünk,
Még azt mondják, félünk!
Ahonnan termettünk, nagy sötét volt ottan,
Ahol most tengődünk, az sem fénylik jobban.
Csak a tágas térbe, ha megtérünk végre,
Terebélyes ország lesz ott, teremtő nagy fénybe!
Hej, hej, hova lett a becsület?
Hej, hej, oda lett, rég oda lett!
Hej, hej, hova lett a becsület?
Hej, hej, oda lett, rég oda lett!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
