|
|
|
Elszakadt most már rég a kép,
érzem, hogy ez csak a büszkeség
ami hátráltat, és nem tudom,
hogy hogyan tovább, ha eldobom.
Felfogni ezt már nem is kell,
ha belerokkanok úgysem érem fel.
Magas nekem ez a gondolatmenet,
ami ennyire megvezet.
Élj a mának, mi az, ami még várhat,
mi az, ami még várhat, mi az, ami még várhat?
Életbevágóan nem fontos,
nem akarom hallani én ezt most!
Süket a fül, tágul a szem, tágul a szem.
Tágul 'asszem'!
Élj a mának, a holnap lesz valahogy.
Együtt evezünk a gondok tengerén,
a hajónk már zátonyközelbe ért.
Forog az örvény és messze még a part,
ez az, ami felkavart.
Próbáljuk oldani a helyzetet,
hogy mi az, ami egyszer elveszett.
Egy lépés, közel vagyok már,
többé nem visz messze ár.
