|
|
|
| Előadó: | Rímbiózis |
|---|---|
| Album: | Nyelvcsalád |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 3:02 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Artone:
Az agyam a valóságot pár sorpárba formázza
ha szavamravalót látok rímpórázt adok rá ma
A szavak termtenek ha nevetenk ha sírnak
arcodra pa-pirosulnak papírmasénak
De ha a semmi elé nőnek fals sorokból sorfalak
csukott szemmel vezetnek s azt harsogod a sors a vak
Közhely ki csak tabukat ráz vadul alázva
nekünk nincs tabu se közhely minden tabula rasa
Lx24:
Addiktív vagyok, évekóta rímen élek,
addig ti vakok, más énemet ismertétek.
Hétköznapi rutinná vált zenefüggőségem,
csak így élek, nem ítélek nem tartom fel e tükröt én sem.
Nincs már kiút ezért kísérem imám metronómmal,
az igazi mit kínál, nem élek dizájnersorokkal.
A szív már meg sem szólal, ezek kósza gondolatok.
Ezt a rögeszmét követvén a dobra bólogatok.
Gege:
Én kérek elnézést, hogy megkérdezted featelünk-e. Nem bro!
Bocs, hogy más a stílusunk te Rambo, én Rimbaud.
Te impro, én rím pro, te retro, én rap yo,
meg repp yeah meg az akinek a happy end a heppje!
Nekem a toll lételem, így zavar ha tollászkodsz!
Nincs értelem, de hetente jársz fodrászhoz, én inkább
magamnak tekerem a beatre a dumát, a rímeket, meg a dogmát
ingyen adom át, a hat srác nem hadovál, de más nem csavar ilyen adomát!
Peety:
Hamis próféták, csak vázak, bábuk
alig volt még más - alázat, náluk?
Ne vicceljünk, még is ezt veszitek tonnára
és nem eszitek, zabáljátok, de bocsánat
hogy is megy ez? Ó istenem
én ennek élek még most is, te nem.
Talán zenélek. nem érted, elvéted
a tartalmam mi felépít, a formám mi eléget.
NB:
Eléget mit letolunk amint leolt e dalon valakit
a beat lomtalanít e hat alak etalont alakít
így aki vereti csak az kiáltson ready to go-t
eredeti szabad utat talál merre ti dugót
az a brutál jutalma hogy elüt álma
mint aki kitűnt attitűddel debütál ma
hiába utál ez UG hogy megnézd rímmel
engem nem csábítasz el a szilikon mainstream mell
LoT:
Eszmecseréből csak egyirányú jár,
Hát ne rinyálj, juhnyáj, nem kell stresszes légkör…
Szorít az új Nike, de a sztoridat unják…
Itt a húsipar úgy vág, hogy a henteshez pénz dől!
A panaszban az bánt, hogy palackban maradsz bent,
Ha mi mondjuk, badarság, ha újsában van, az szent…
- Asszem’ túljárt a darabszám,
Ne furcsáld, ha harapsz rám, ez a garatban akad fent!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
