Előadó:	Rímbiózis
Album:	Nyelvcsalád
Megjelenés:	2014
Hossz:	4:13
Szövegírók:	Keressük a szövegírót!
Zeneszerzők:	Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó:	Keressük!
Stílus:	Keressük!
Címkék:	Keressük!

Úgy mondom

LoT:
Sosem találkozunk igazán, ez csak tűzárnyék,
Konzervkaját hozz, megyünk sátrazni a múltba,
Totemállatom a sas, de te sosem ülsz rá még.
Használod a tabukat, hogy láthasd, ki a furcsa,
Akik eltérnek, úgy mondom, nem mondanak mást már,
Minden megvan, ők csak a kapcsolat megteremtői,
Extrémebb szemlélet az egy sorba rakásnál,
Ha meghalsz, hogy szüless és a hangulat se temetői.
Nem kell már a meghúzott kontúr, nézem, álmom hogy gyorsul,
Ha határokon járok árkon-bokron túl,
Lábon mérve, nem juthatsz A-ból B-be,
Azér’ vagyok bárhol éber, hogy a szó számon kér-e,
Mer a szokványosnak vége, ezért vagyunk mára többen,
A pályaudvar tárt kapukkal vár a lámpaködben,
Ez mindenhol kihajt majd, csak pont az árpa közt nem,
Ha nincs egy árva közhely, egyből szárba szökken.

Gege:
Úgy mondom úgymond, a kapellát is, hogy beat van
a fejben folyton, kifejtem, meghosszabbítva.
Ez rosszabb így, ha a flowban csak cirka tűz a szikra,
de már leszarom, hogy mit mond a sok irka-firka birka!
Én úgy mondom új módon, ahogy más nem bírja.
A nyelv, mint a homok-minta. Nézdd, mint hint a tinta-hinta
szét minket benne! Ha ugrok a szív sztílót vált,
mert a repplíra a hazám, így van bennem disztichon vágy,
ha nem írhatok. Itt vagyok, és a földre nem húz a szer.
MarAdy Endrének hívjatok, hiszen a repp élénkül,
s ez puszta szeretet az újért, átkozzon el Pusztaszer,
de a mi gyógyszerünk nem kapható DéVény nélkül!
Gőg és demagóg fia a népem,
éppen falat döngetek hogy a kapun átláss,
ha már én átlátok. Itt az anyagi Kárpátok!
Ráférne a reppre egy nagyon paradigma váltás!
Így ez forró ólom, forradalom. Nagy a gáz,
mert mégis hallod, mégis győztes, mégis új és magyaráz!
Ez súlyos tag, akit suttyónak úgy mondtak,
hogy fújjoltak, de utólag sem tudták hol az új mondat!

Lx24:
A tapasztalatból inspirált, szofisztikált szó-misztikát
fordítsd ki hát, hogy valódivá tedd e paródiát.
Mi itt vár rád, vizsgázzál, tévedhetünk, megbukok, de
élet-szerű gesztusokból még egyszerűt sem tudok.
A komplex képet, hogy megértsed, úgy mondom majd jár a szám.
Úgy lesz védjegyemmé, akár a buszokon a járatszám.
S a délceg élcek nyelvén hibáimat fércelem még,
de kétes életemmel, téves mérce lennék, ezért
vázlatokba zártam most a látszatokra adó énem.
Azt átlapozva láttam ott egy már megsárgul fakó képen,
hogy kimondatlan szavak izomzata alatt
titok csak az maradt, mi a csontomra ragadt.
A lakat alatt ragadt szavak árja szólal fel végre,
meghallhatatlan csak az marad mi már a holnap zenéje.
Így láthatod, hogy elég-e, ha úgymondom hogy lángra kapva,
zene mellett társ a dalba', vázlatlapom hátrahagyva.

Artone:
Halványlilán gyűlik szemem alá az alváshiány
csatázik fejemben pár összecsapott csapásirány
A hétköznap se olyan tré csak a kampány silány
néha már szerdán egy parton vodkafantázik a fantáziám
Ha az agy mást kíván egy lapátnyi apátiát aztán kihány
az akadály fiaiként nekünk a mozgás az az irány
36 fok bennem hőség mert felerősödik a felelősség
de a hajtás nem őröl be én nem férek a bőrömbe s nem megyek összébb
Visszatekerném az időt gyerekként, de nem visznek messze a visszereim
egy éjszakát megy a kamaty de túl nagy a kamat a szív hitelein
Ehh... behergel a zene de ha a nyelvemet tekerem te reklamálsz
a kezemet nyújtom de te csak állsz, betemet a szoba betemet a ház
Leverem a lakatot, nyitom a szelepet gyere velem itt lepereg a máz
ez csak kóstoló de bezabálsz ebből mert odamond de nem anyáz
Van hogy nem lelem a helyem és töröm a fejem mi velem a gáz
a zene ha ráz ellep láz de bele se megyek hogy be ne parázz
Ha túl hanyag az agyam, csak hagyom letétbe rakom s megyek a szívem után
bőrömön kivezetem az idegeket két szemem ki-be-ugrál
Sörből egy rekeszt még a cigi a hangomon rekeszt még
elbódítom magam de csak ez a rap-esszé repeszt szét.