|
|
|
| Előadó: | Rímbiózis |
|---|---|
| Album: | Nyelvcsalád |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 4:13 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
LoT:
Sosem találkozunk igazán, ez csak tűzárnyék,
Konzervkaját hozz, megyünk sátrazni a múltba,
Totemállatom a sas, de te sosem ülsz rá még.
Használod a tabukat, hogy láthasd, ki a furcsa,
Akik eltérnek, úgy mondom, nem mondanak mást már,
Minden megvan, ők csak a kapcsolat megteremtői,
Extrémebb szemlélet az egy sorba rakásnál,
Ha meghalsz, hogy szüless és a hangulat se temetői.
Nem kell már a meghúzott kontúr, nézem, álmom hogy gyorsul,
Ha határokon járok árkon-bokron túl,
Lábon mérve, nem juthatsz A-ból B-be,
Azér’ vagyok bárhol éber, hogy a szó számon kér-e,
Mer a szokványosnak vége, ezért vagyunk mára többen,
A pályaudvar tárt kapukkal vár a lámpaködben,
Ez mindenhol kihajt majd, csak pont az árpa közt nem,
Ha nincs egy árva közhely, egyből szárba szökken.
Gege:
Úgy mondom úgymond, a kapellát is, hogy beat van
a fejben folyton, kifejtem, meghosszabbítva.
Ez rosszabb így, ha a flowban csak cirka tűz a szikra,
de már leszarom, hogy mit mond a sok irka-firka birka!
Én úgy mondom új módon, ahogy más nem bírja.
A nyelv, mint a homok-minta. Nézdd, mint hint a tinta-hinta
szét minket benne! Ha ugrok a szív sztílót vált,
mert a repplíra a hazám, így van bennem disztichon vágy,
ha nem írhatok. Itt vagyok, és a földre nem húz a szer.
MarAdy Endrének hívjatok, hiszen a repp élénkül,
s ez puszta szeretet az újért, átkozzon el Pusztaszer,
de a mi gyógyszerünk nem kapható DéVény nélkül!
Gőg és demagóg fia a népem,
éppen falat döngetek hogy a kapun átláss,
ha már én átlátok. Itt az anyagi Kárpátok!
Ráférne a reppre egy nagyon paradigma váltás!
Így ez forró ólom, forradalom. Nagy a gáz,
mert mégis hallod, mégis győztes, mégis új és magyaráz!
Ez súlyos tag, akit suttyónak úgy mondtak,
hogy fújjoltak, de utólag sem tudták hol az új mondat!
Lx24:
A tapasztalatból inspirált, szofisztikált szó-misztikát
fordítsd ki hát, hogy valódivá tedd e paródiát.
Mi itt vár rád, vizsgázzál, tévedhetünk, megbukok, de
élet-szerű gesztusokból még egyszerűt sem tudok.
A komplex képet, hogy megértsed, úgy mondom majd jár a szám.
Úgy lesz védjegyemmé, akár a buszokon a járatszám.
S a délceg élcek nyelvén hibáimat fércelem még,
de kétes életemmel, téves mérce lennék, ezért
vázlatokba zártam most a látszatokra adó énem.
Azt átlapozva láttam ott egy már megsárgul fakó képen,
hogy kimondatlan szavak izomzata alatt
titok csak az maradt, mi a csontomra ragadt.
A lakat alatt ragadt szavak árja szólal fel végre,
meghallhatatlan csak az marad mi már a holnap zenéje.
Így láthatod, hogy elég-e, ha úgymondom hogy lángra kapva,
zene mellett társ a dalba', vázlatlapom hátrahagyva.
Artone:
Halványlilán gyűlik szemem alá az alváshiány
csatázik fejemben pár összecsapott csapásirány
A hétköznap se olyan tré csak a kampány silány
néha már szerdán egy parton vodkafantázik a fantáziám
Ha az agy mást kíván egy lapátnyi apátiát aztán kihány
az akadály fiaiként nekünk a mozgás az az irány
36 fok bennem hőség mert felerősödik a felelősség
de a hajtás nem őröl be én nem férek a bőrömbe s nem megyek összébb
Visszatekerném az időt gyerekként, de nem visznek messze a visszereim
egy éjszakát megy a kamaty de túl nagy a kamat a szív hitelein
Ehh... behergel a zene de ha a nyelvemet tekerem te reklamálsz
a kezemet nyújtom de te csak állsz, betemet a szoba betemet a ház
Leverem a lakatot, nyitom a szelepet gyere velem itt lepereg a máz
ez csak kóstoló de bezabálsz ebből mert odamond de nem anyáz
Van hogy nem lelem a helyem és töröm a fejem mi velem a gáz
a zene ha ráz ellep láz de bele se megyek hogy be ne parázz
Ha túl hanyag az agyam, csak hagyom letétbe rakom s megyek a szívem után
bőrömön kivezetem az idegeket két szemem ki-be-ugrál
Sörből egy rekeszt még a cigi a hangomon rekeszt még
elbódítom magam de csak ez a rap-esszé repeszt szét.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
