|
|
|
| Előadó: | Rímbiózis |
|---|---|
| Album: | Nyelvcsalád |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 4:13 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gege:
Én mindig zárt ajtókkal nyitok!
Nem mondhatom el senkinek, közkézen a titok.
Hogy utálni ráérsz, pár részemmel átérzem, mert
míg én Euterpét imádom, sokan Árészt.
Hát nézd, relatív fogalom a görbetükör:
saját világot építeni lehet döltbetűből.
Itt minden ölel, gyűlöl, visszavár és eltaszít,
mert az így Nyugatlanban nyugalmat lelt a szív.
Artone:
Lapozz belém ujjaid rajtam sorokat borzolnak
összegyűröm őket s elteszem a torkomba gombócnak
Messzire kap fel a szél ha tudod hogy porból vagy
de az évek ránk összepárzó pózokat gombolnak,
Kuszálj össze újra ha az agyam precíz tetrisszé lett
játszuk az elméletet el jó lesz a test színtérnek
Ha egy perc versízét meg érzed, a póz ami
prózai lehull az élet a részed így aprózza ki.
Ref.x2
Ellentétek vonzásába taszít a szív.
Így tanít a szó, mit az agy visszaszív,
csak a valóságra ráverselt ágensek vagyunk,
ezért használjuk egy pár perces mágnesnek magunk.
Peety:
Megvakult lelkek hallgattatják el a szájakat,
Az egyedüllét tükörképeként, ne kérd hogy várjalak!
Persze, tudom azt is, hogy a vigaszom majd lehet ő,
Mert a magány jó társ, csak kibaszott szar szerető.
LoT:
Máshogy vagyunk ugyanazok, ugyanúgy mások,
Bár táncolva haladunk, minden mozdulatunk másolt.
Senki nem tépheti szabadon le láncát,
Az élet tükörfolyosó, magadon nem látsz át.
Peety:
Ha a mával nem éred be, a holnapom tán elég lesz?
Jéghideg suttogásoddal, pár perc alatt elégetsz.
Én hibám - sokáig néztem a felkelő napot,
De papírra festett kontúrként én is esendő vagyok.
LoT:
Törékeny egyensúly, ha benn ez dúl, menj túl
Egy húron pendül, kiben tűz ki sem gyúl,
Ez így együtt mű-köd, aludj, ha tudsz, mer ébren
Egymás foglyaiként meghalunk a túszcserében
Peety:
Feltartalak, üldözlek - még eltűröd a játékot
Én vagyok éjjel a két lámpa közt eltűnő árnyékod.
Lényem benned így nem lát hasznot most már,
Úgy taszít a köztünk feltárt hasonlóság
LoT:
A remény nekem több még, több mint indokolatlan dísz
Bárhogy is történt, hogy így volt jó, abban bízz,
Bennünk ringó, imbolygó Atlantisz,
Hova a gondatlan víz gondolatban visz.
Ref.x2
Artone:
Elmondanék mindent összefűzve kis szavakban
de nem ér el a fele-sem itt a fülnek is fala van
Hiába hozzák lelkem a szavak hozzád
túl sok a hajtűkanyar s nem fog meg a szalagkorlát
Ha szelíd vagyok vadíts ha vad vagyok szelidíts meg
csak a mozgás ami ízt ad és nem az egyszeri giccsek
Így végetér az álmokat visszahívó imám
míg holnap este újra eliszom az inszomniám.
Gege:
Nézd a nap szűkülő terpeszét.
Eresszék ujjaim a felesleges ujját.
Mi egyszer összerakta, később az verte szét
a szabadság ketrecét, a súlytalanság súlyát.
Ha pár centi csúnyább, pár mérföld majd lesz szebb.
Kamasz szemmel öreg kort: úton áll ma. Ja.
és bár tán körte volt Newton almája,
a lényeg: a gravitáció csak az égtől tart messzebb.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
