|
|
|
| Előadó: | Beszterce ostroma (Daljáték) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
|
Tolcsvay Nagy László |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | daljáték |
| Címkék: | Keressük! |
(Urak):
Tűrhetetlen, tarthatatlan, tehetetlen, tökéletlen,
Érthetetlen, menthetetlen, idióta brancs!
Hőbörögnek, sőt pörölnek, egyfolytában szöszmötölnek,
Mit tökölnek, mit pöcsölnek? Érti csak a franc!
(Kapitány):
Csupa tutyimutyi,
(Urak):
Csupa sziszifuszi,
Csupa alamuszi,
Csupa gügye, ugyi?
(Kapitány):
Csak locsogás – motyogás!
(Urak):
Csak csoszogás, totyogás!
(Rohonczy):
A maga hülye ötlete volt az egész!
Oldja is meg maga!
(Kapitány):
Mindig a káosz, mindig a pánik,
Ez csak a köznek kárára válik,
Pánikolni nem kell, és
Akkor jön a megfejtés!
Mert volt már itt cifrább baj,
De elmúlt egy kis firkával,
Pánikolni nem kell, és
Akkor jön a megfejtés!
Induljunk ki abból, hogy
Meghódolni csak akkor fog,
Hogyha érteni próbálják,
S fújni kezdik a nótáját!
Mert bolond, aki bolonddal józanul bánik,
Megvan, uraim! Csak semmi pánik!
Nos, néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
Mert az ugye tény, hogy úgy bolond szegény,
Hogy kötelezi őt a régi erény?
Az új lány csak helyettes nála,
A régi túszért muszáj a hála!
Ha becsület és szerelem közt választani kell,
Higgyék meg, a szíve hölgyét előbb dobja el!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
(Urak):
Ez jó! Ez jó! Ez jó! Ez jó! Ez jó!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
(Kapitány):
No, látják, uraim, a nyugalom a fő!
Ha nyugodt a fő, az ihlet ugye jő!
Csak pánikolni nem kell és
Máris megvan a megfejtés!
Ez a bolond öcsém inkább belegebed,
De nem adja föl a becsületet,
És hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
(Együtt):
Csak pánikolni nem kell és
Máris megvan a megfejtés!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
