|
|
|
| Előadó: | Beszterce ostroma (Daljáték) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
|
Tolcsvay Nagy László |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | daljáték |
| Címkék: | Keressük! |
(Urak):
Tűrhetetlen, tarthatatlan, tehetetlen, tökéletlen,
Érthetetlen, menthetetlen, idióta brancs!
Hőbörögnek, sőt pörölnek, egyfolytában szöszmötölnek,
Mit tökölnek, mit pöcsölnek? Érti csak a franc!
(Kapitány):
Csupa tutyimutyi,
(Urak):
Csupa sziszifuszi,
Csupa alamuszi,
Csupa gügye, ugyi?
(Kapitány):
Csak locsogás – motyogás!
(Urak):
Csak csoszogás, totyogás!
(Rohonczy):
A maga hülye ötlete volt az egész!
Oldja is meg maga!
(Kapitány):
Mindig a káosz, mindig a pánik,
Ez csak a köznek kárára válik,
Pánikolni nem kell, és
Akkor jön a megfejtés!
Mert volt már itt cifrább baj,
De elmúlt egy kis firkával,
Pánikolni nem kell, és
Akkor jön a megfejtés!
Induljunk ki abból, hogy
Meghódolni csak akkor fog,
Hogyha érteni próbálják,
S fújni kezdik a nótáját!
Mert bolond, aki bolonddal józanul bánik,
Megvan, uraim! Csak semmi pánik!
Nos, néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
Mert az ugye tény, hogy úgy bolond szegény,
Hogy kötelezi őt a régi erény?
Az új lány csak helyettes nála,
A régi túszért muszáj a hála!
Ha becsület és szerelem közt választani kell,
Higgyék meg, a szíve hölgyét előbb dobja el!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
(Urak):
Ez jó! Ez jó! Ez jó! Ez jó! Ez jó!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
(Kapitány):
No, látják, uraim, a nyugalom a fő!
Ha nyugodt a fő, az ihlet ugye jő!
Csak pánikolni nem kell és
Máris megvan a megfejtés!
Ez a bolond öcsém inkább belegebed,
De nem adja föl a becsületet,
És hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
(Együtt):
Csak pánikolni nem kell és
Máris megvan a megfejtés!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
Hogyha néki ez kell, hát
Kapja vissza Esztellát!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
