|
|
|
| Előadó: | Irie Maffia |
|---|---|
| Album: | 10 |
| Megjelenés: | 2015 |
| Hossz: | 3:18 |
| Szövegírók: |
Busa István Horváth Gáspár Thomas Kemon Wesley élő Márton |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[Refrén:]
Adtam a maximumot, kaptam a minimumot
Hol van a kibebaszott tisztelet?
És ha mindig lóg a számból egy cigaretta
Nem kell a szarod, nem is kell a duma
So, hear what me ah say: figyeled mit mondok
Száz falat állítasz, százat bontok
Olyan vagyok mint a juggernaut, nem is rontok
Szóval, kapd be a f@szomat és passzold a jointot
KEMON:
Egyszer fent és egyszer lent
Egyszer kint és egyszer bent
Sokat buktam, de többször ment
Sokat nyomtam az experiment
De az élet nem is habos,
Néha kicsit magos.
Nem lehet mindig tiszta a kezed,
Legyen koszos, hogy ismerjed fel a különbséget,
Vagy mindenki előtt a pofád éget
BUSA:
Ideje, hogy a dolgoknak most elébe vágjak
Minden következménynek megvan a maga tanulsága
Például a botfülűnek minden zene lárma
A fakezű nem érti, hogy ment a szemébe szálka
De térjünk a tárgyra, a flow nadrágba rángat
Manapság jópáran a vesémbe látnak
Beskatulyáznak, hogy ez egy betépett állat
Pedig ez a növény nyitja az elmémet tágra
Habár olvastam már,hogy mennyire árt a gunja
Ezért inkább abbahagytam az olvasást a francba
Legyen letisztázva, az hogy valójában
Csak a precíz látja,ha a másik rakoncátlan
[Refrén:]
KEMON:
Senki nem perfekt, és semmi nem könnyű
Városban élni, de benned a falu
És kiderül, a legtöbb span az csak kamu
És azt akarják, hogy állj mint a satu
Fék, fék, de nincs is fékem
Nem fogok leállni, ahogy régen
Nyitva a szemem, állok résen
És követem az ütemet,
Amit dobog a szívem.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
