- Hogyan kezdett hozzá a munkához és hogyan építette fel a film zeneiségét?

- Először nyilván a tonalitást kerestem. Mi az a színvilág, hangzásvilág, ami jól működik a filmmel és a képekkel. Olyan atmoszférája van ennek a filmnek, amihez nyilvánvaló volt, hogy ki kell dobni az összes jól bevált ezközt, és egy teljesen egyedi hangzást kell létrehozni, ami csak ennek a filmnek a sajátja. Ez természetesen minden munkára igaz, amin dolgozom, de itt ez hatványozottan érvényes volt.

Az viszonylag gyorsan kiderült, hogy az egyértelműen akusztikus hangszerek hangjai nem azt emelik ki a filmből, amit kerestünk, a túl elektronikus hangok pedig a spektrum túlsó végén okozták ugyanezt. A kettő között volt az igazság: 

olyan mintha akusztikus hangokból, hangszerekből származnának, de nem tudnánk megmondani, hogy milyen hangszerek is ezek, és van egy réteg elektronika is rajta, de az is sokszor inkább akusztikus tulajdonságokkal rendelkezik, pedig mégsem az.

Miután ez kialakul, általában a film zeneiségének a felépítése egy elég hosszú folyamat, szorosan együtt dolgozva a rendezővel, hogy megfejtsük, hogy az adott történetet, hogyan, milyen ezközökkel meséljük el.

Keresztes Gábor, a Csendes barát egyik zeneszerzője
Fotó: Mozinet

- Részt vett a forgatáson? Járt a ginkgo biloba-fa közelében? Hogyan inspirálta ez önt az alkotói folyamat során?

- Nem vettem részt a forgatáson, engem jóval később talált meg Ildikó, már hónapok óta vágták a filmet, amikor én bele csöppentem a produkcióba. Szóval a ginkgo fával is sajnos csak a képernyőn találkoztam. Viszont a Városliget mellett laktam, úgyhogy elég sokat jártam ki a fák közé akkoriban, kicsit csendben lenni.

- Mi volt Enyedi Ildikó rendező kérése/instrukciója a film zeneiség illetően?

- Az egyik célkitűzés az volt, hogy azt az végtelen mély energiát teremtsem meg, ami ott lüktet minden növényben, miközben ők némán, mozdulatlanul, síri csendben szemlélnek minket és mindent, ami körül veszi őket. A másik irányból pedig van a három főszereplőnk, akik ezekkel a csendes lényekkel kerülnek egyre szorosabb viszonyba.

Nagyon sok jelenet van, ahol a klasszikus értelemben nincs nagy történetmesélés, hanem természeti képeket látunk, és a zene meséli a történet lelkületét. Sokáig kerestük, hogy mik a megfelelő tónusai ezeknek.

- Milyen arányban beszél a csend, a zene, a természet és az ember a Csendes barát című filmben?
- Szerintem nagyon szép harmóniában áll ez a négy egymással a filmben. Csend nélkül nem érvényes sem a hang, sem a zene. A csend teremti meg azok érvényességét. A csend érvényességét pedig a hang és a zene adja meg. Szerintem sikerült nagyon jó arányban megtalálni, hogy hogyan támogassák egymást ezek az elemek.

- Alkotóként a film mely jelenetiben érzi a leginkább hangsúlyosnak a csend, melyekben a hang és hol a zeneiség hatását?

Nagyon nehéz lenne kiemelni jelenetet ilyen szempontból, mert ebből a nagyon finom hang és csend párosból rengeteg van a filmben. De például, az egyik Grete jelenetben, amikor egy falevelet nézve elsüllyedünk a levél sejtszerkezetében, egyre beljebb zoomolva, egyre mélyebbre a sejtek közé, nagyon szeretem, ahogy az hangban le van követve, igazán finom az a csend, ami ugyanakkor hangokból áll.

Zeneileg a leghangsúlyosabb pillanat számomra, a peyote-jelenet, amikor Tony a peyote hatása alatt a szakadó esőben a fával összekapcsolódik.

- A történelem során született már lemez telis-tele a természet hangjaiból komponált dalokkal. A Csendes barát esetében is így nézne ki egy soundtrack-album?

- Itt nem a természet hangjaiból komponáltunk zenéket, de jól áll egymásnak ez a zene és a film hangja. Még nem esett szó a filmzene kiadásáról, de valószínűleg használnám ezt a gazdag hangi világot a zenék mellett. A film elkészülésének a vége felé Kelemen Kristóf is becsatlakozott a filmzenei munkálatokba és ő is megtámogatta a produkciót a saját zenei világával. Az ő érdeme is a végeredmény.

A Csendes barát című filmről bővebben

A Csendes barátban egy idős fa áll egy botanikus kert közepén. Magányos, ahogy a kert többi lakója is – sok ezer kilométerre az eredeti élőhelyétől, ahol megcsodálhatjuk, megfigyelhetjük őt. Ahogy mi őt úgy ő is megfigyelnek minket. Tanúja rövid, kusza, zajos és zaklatott életünknek. A film három történetet mesél el, ember és növény három tétova találkozását, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. Emberi hőseink, akárcsak a kert növényei, kívülállók, magányos lelkek. És épp úgy vágynak a kapcsolódásra, ahogy ők.

Előzetes itt.

A film főszereplői

Tony Leung Chiu-Wai (Szigorúan piszkos ügyek, Szerelemre hangolva), Luna Wedler – aki a 82. Velencei Filmfesztiválon alakításával elnyerte a legjobb feltörekvő színésznek járó Marcello Mastroianni-díjat – és Enzo Brumm. A mellékszerepekben olyan nemzetközileg is ismert színészeket láthatunk, mint A feleségem története főszereplője, Léa Seydoux (Spectre – A Fantom visszatér, Nincs idő meghalni), Johannes Hegemann (Új lehetőségek-sorozat), Sylvester Groth (Becstelen brigantyk, Sötétség-sorozat), Rainer Bock (Haneke: Fehér szalag) és Martin Wuttke (Becstelen brigantyk).

A forgatókönyvet Enyedi Ildikó írta, az operatőr Pálos Gergely, a vágó Szalai Károly, a látványtervező Láng Imola, a jelmeztervező Peri De Braganca, a zeneszerző Keresztes Gábor és Kelemen Kristóf, a VFX Supervisor Klingl Béla, a casting director Ascher Irma. A Nemzeti Filmintézet támogatásával készült film a német Pandora Film, a francia Galatee Films és a magyar Inforg-M&M Film koprodukciójában készült, együttműködve a kínai Redience-szel. A vezető producerek Reinhard Brundig és Mécs Mónika.

Fotók: Csendes barát hivatalos/Mozinet/Szilágyi Lenke