|
|
|
Két pont között az út
Néha kanyarog, és máskor alagút, vagy ösvény.
Most itt vagyok… ki tudja hol?
Lehet, hogy szállok, mint a por.
Vagy küszködöm, sziklán, kövön,
És van még sok nehéz köröm …
Van egy álarcom: egy nagy mosoly,
Ha jó a rosszal összefolyt.
A világnak mindig felveszem…
Te látod csak mit mond a szem.
Ouóóó… mit mond a szem?
Két csók között az út,
Néha túl rögös, máskor lángra gyújt, felhőtlen.
’S ha én vagyok, ki bajt hozott,
Az én rúzsom hagyott nyomot...
S ha még nyomaszt, bocsásd meg azt!
Hidd el, hogy nyújthatok vigaszt.
Van egy álarcom: egy nagy mosoly,
Ha jó a rosszal összefolyt.
A világnak mindig felveszem…
Te látod csak mit mond a szem.
Ouóóó… mit mond a szem?
Xtra:
Minden boldogság mögött
Vannak túl kemény idők,
És én mindkettőből rég merítek erőt…
Hozzád tartozom, s Veled látom a jövőt.
