|
|
|
Egy inci-finci Manci – ki csak icinke –
picinkét dunci -, Mire megy? –
ha szerelme tárgya: egy hegy…
Hol kiakad minden mérleg,
oda igencsak pici e méret -,
Mi legyen? – ilyen az élet…
De elcsábít téged majd, e földöntúli báj:
Hisz érted nő, érted e háj, hogy megzabálj!
Érted sajtos minden kezem,
Miattad teszem, hogy eszem, csak eszem,
csak eszem -, A figurát XXL-re veszem…
Már csak néhány tonna sajt,
ami elűzi majd a bajt,
S karodba hajt, hogy megkajálj, király!
Nézz, láss, ébredj fel!
Nézz rám egyszer!
Szíveddel láss!
Halld, érezd, hogy ver -,
Ez a szív követel!
Hallgass rá!
Szép gömböc leszek én,
Majd megnövök én -,
Úgy duzzad a remény, ahogy én!
Szép húsos sütemény, egy ételköltemény.
Testem az a táj, mely jóllakat, Király!
De elcsábít téged majd, e földöntúli báj:
Hisz érted nő, érted e háj, hogy megzabálj!
Szép gömböc leszek én,
Majd megnövök én -,
Úgy duzzad a remény, ahogy én!
Szép húsos sütemény, egy ételköltemény.
Testem az a táj, mely jóllakat, nagy Király!
