|
|
|
Mi ez az égi tűz?
Merre, s honnan űz?
Konokul hajt tovább, s e parancsra lép a láb.
Meddig és merre még?
Csak egyedül úgy, mint rég.
Sose lesz más, mit is remélsz,
Míg sorsot nem cserélsz.
Ólomsúly tekintetek tapadnak rám.
Bár király, de koldus vagy, ha
Nincs ki vár és nincs hazád.
De miért így és miért pont én?
Hiába kérdeném,
Ha menekülsz, futsz, rohansz, nem vársz,
Úgy békét nem találsz.
Mennyit ér a bátorság?
Ki mégsem az, hogyan is vádolnád?
Félelem, vagy hősi tett, nem nagy távolság.
Mennyit ér a boldogság?
Érte léted minek áldoznád?
Száz az út, de egy a cél –
Te merre indulnál?
Nézd! Csak egy jelre vár itt minden szív,
Csak egy szóra vár, ha szólsz, segít,
Nézd! Köt a mások sorsa engem is,
Mi a jó, utam hová megy így?
Ha hív az ég, de szárnyad ég,
Majd végül elpusztít a láng.
Csak hajt és űz a vágy, a tűz,
Egy visszasejlő, tűnt világ.
Üldöz tán egy átok –
Kiút nincs, vagy nem találok.
Végül mindegy: mész, vagy futsz, vagy állsz,
Hisz körbe-körbe jársz.
Vékony jégen táncolok,
A túlsó partra vajon hogy jutok?
Előre nézz, ha visszalépsz,
Egy múlt időbe érsz.
Itt vagyok, vagy csak álmodom –
Egy történet, mely végét nem tudom:
Élek még, vagy elbukom az utolsó lapon.
Nézd! Csak egy jelre vár itt minden szív,
Csak egy szóra vár, ha szólsz, segít.
Nézd! Köt a mások sorsa engem is,
Mi a jó, utam hová megy így?
Nézd! Csak egy szó kell, egy apró kis jel
Tiszta szív, tiszta fej,
Üvölt a kérdés, ha tudod felelj:
Miért köt a mások sorsa engem is?
Mi a jó, utam hová megy így?
