|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Csigákat gyűjtöttünk |
| Megjelenés: | 2015 |
| Hossz: | 4:00 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Minden szó lehet éles lőszer
Vagy helyette inkább géz, és kötszer
Mindig gondold meg, melyikért nyúlsz
Pörögnek az évek, ha elmúltál húsz
Azt hittem, egyedül leszek majd
Agglegény Feri, kit a vére hajt
Aztán jöttél, én meg elhitettem veled
Hercegnő vagy, és én a herceged
Lehet hazudtam, de néha kell
Csak nem akkorát, ahogy tud az ember
Voltak könnycseppek, meg lesznek még
Voltak csókok is, remélem, lesznek még
Voltak szép napok, még szebb éjszakák
Éreztem szerelmed, és főztöd illatát
Aztán, ahogy a férfiak szokták
Bármilyen jó, csúnyán eltolják
Én emlékszem, ahogy egy madárka
Oda csal téged, Feri vállára
Onnan ugrottál le a karjába
Így nőtt kertünkbe, óriás családfa
Nézd csak, egy csepp itt az életünkből
Minden mi lett a mi két kezünkből
Én a harctéren, te a bázison
Néha magamban éjszakám átsírom
Mit vettem el, és helyette mit adtam
Mennyi valósat folyton vitattam
Mennyi fájdalom ér el egy nőt
Istenem, segíts még, adj levegőt
Bírnom kell még, még nem fáradhatok
Néha úgy érzem ennyi, mindent feladok
Aztán a szemedben látok egy kék tavat
És minden félelmem azonnal elapad
Minden porcikám szégyelli magát
Hogy miért nem teszi apa a dolgát
Hogy miért nem láttam, hogy ez miről szól
Mert a pillanat, isteni ragasztó
Én emlékszem, ahogy egy madárka
Oda csal téged, Feri vállára
Onnan ugrottál le a karjába
Így nőtt kertünkbe, óriás családfa
Köszönök mindent, amit egy férfi megköszönhet
Jellemed pajzsom, mosolyod öltöztet
Sajnálok mindent, mit a férfi sajnálhat
Tőled tanultam, hogy mi az alázat
Tőled tanultam, hogy mi a kitartás
Egy sötét felhőben, ne rögtön vihart láss
Szürke napokból szivárványt gyúrtál
És mégis miattam annyiszor bújtál
El a világ elől, ahol nem láthat senki
Hogy tudom ezt én jóvátenni
Hogy tudom szolgálni még a világot
Hogy tudom ellesni, ahogy csinálod
Anya a kertben, szakács a konyhában
Társ az életben, 'tss', mi az ágyban
Ez vagy te, vagyis mi
Így tanultam meg igazán szeretni
Én emlékszem, ahogy egy madárka
Oda csal téged, Feri vállára
Onnan ugrottál le a karjába
Így nőtt kertünkbe, óriás családfa
Én emlékszem, ahogy egy madárka
Oda csal téged, Feri vállára
Onnan ugrottál le a karjába
Így nőtt kertünkbe, óriás családfa
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
