Előadó: | Soltész Rezső |
---|---|
Album: | Gondolsz-e majd rám |
Megjelenés: | 1995 |
Hossz: | 4:14 |
Szövegírók: |
Soltész Rezső |
Don Mclean |
|
Kiadó: | Universum Records |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Csillagos az éj, rabul ejti szívedet,
átfesti a színeket, mit lelkünkben naplemente gyújt.
Árnyak a hegyen, elsötétült fák alatt
rád talál egy pillanat,
és átölelsz, mint sziklát a folyó.
Mindent értek én,
ne szólj semmit kedvesem,
nézd, most nincs felettünk semmi sem,
nem lát minket csak az ég.
Lágyan simogató, kedves, halk szavak,
ez egy boldog pillanat.
Csillagos az éj, elvakít a szerelem,
úgy érzed, hogy nincs ilyen,
a szíved egyre gyorsabban dobog.
Szorosan ölelj,
égbeszálló sóhajok, hullanak a csillagok,
és szemedből egy könnycsepp legurul.
Mindent értek én,
ne szólj semmit, kedvesem,
nézd, most nincs felettünk semmi sem,
nem lát minket, csak az ég.
Lágyan simogató, kedves, halk szavak,
ez egy boldog pillanat.
Mert mikor ölelsz, bennem elakad a szó,
ma éjjel más lett a világ,
ezer csillag hullott rád,
számunkra végleg, megállt az idő,
s némán nézlek én,
ez a szerelem, olyan csodálatos, szép.
Csillagos az ég,
végtelen a képzelet,
lebegünk a föld felett,
s mind a ketten egyre gondolunk.
Arcunk összeér,
szemen közben lehunyom,
talán mégsem álmodom,
hisz mindörökre összetartozunk.
Mindent értek én,
simogass még, kedvesem,
hidd el, nem feledlek sohasem,
a sok csillag elkísér.
Ez a boldog forró nyári éj
amíg élek bennem él.
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás