|
|
|
AKR:
Miért?..hitted, hogy a Kávának vége
Miért?..gondoltad, hogy vissza nem térhet
Miért?..mi okozta, hogy ezt kell, hogy érezd
Miért?..vagytok ilyenek már régóta kérdem
Most vissza tért a banda mint Dean Winchester
Te te manga hidd el nagyot ütünk így egybe
Mert frankón adtuk mindig mi mímelve nem
Megjövünk, a mércét újra kell szinteznetek
Az interneten, terjedő ingerhegyet, mi adjuk ingyen neked
Ez nem híg egyveleg, a semmit mondó kritikákkal mit tehetek?
Hogy nekünk mond meg mi a jó ó Istenem ne
Szimat:
Minden szarnak ellen állok csak a kisértésnek nem
Nem teszem le a rappet nem dobom életem
Több mint egy évtizede jelen, a brigádban a helyem
A szikra berobban BANG! vele vigyázz, a hal a vízbe eleven
Mondják ritka mint a Káva,
de akkor nagyon bőkezű lapátold pofádba
Sok irigy azt várja elsüllyed e a hajónk
Nézzétek ?konyhalók? mindig akad belevalónk
Nem érdekel kiért vagytok nyakig kulában
És összeálltok mint a lovak kánikulában
Hívjál hamvaiból feltámadó főnixmadárnak
Úgyis kitartanak melletted kik tényleg kamáznak
A kába éjszakába a pultoknál megint miénk a pálya
A krúnak semmi nem szab határt visszatért a káva
Fura csé:
A falra mászok már, hogy mit mondanak mások rám
Lám egyből rászoktál ahogy jöttek az ászok
srácok mindent megmagyaráztok
Ne vetíts szétszakad a vászon
Hallotad párszor már,
Hogy a káva a rappből kivonta magát
Ne azt nézd, hogy mit hanem, hogy ki mondta
Oda vezet az út ahová a pilóta
Gratulálok falba ütköztetek te idióta
Jóidő óta a görcs dől belőletek
Ez ?kőrepp? de közben a kéz meg csípőre tedd
Olyan laza szaladj haza főretek
Mert visszatért a csapat aki nem fél tőletek
El Magico:
Ha én egy rappet eleresztek, belevesztek
Nem marad veszteg a káva itt egy új zene nesztek
Ki arra tett hogy végünk az vesztett
Kiába vetettétek ránk a keresztet
Mert hiába az út lezárt skacok
Tőlünk eljutnak a fülbe a passzok
Csak érj bele V pontos átadásában
Nem hittél a káva feltámadásában?
Rugdaljon akkor száljon a láb
Egy-két veréb itthon meg már szálljon alább
És pont úgyanúgy ahogy belekezdtem
Rapp faszikák az űlést berekesztem
A kába éjszakába a pultoknál megint miénk a pálya
A krúnak semmi nem szab határt visszatért a káva
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
