|
|
|
A múlt idők elsárgult fényképein
A jövőbe néznek az elődeim
Amit ők látnak itt, az a múló jelen
Amit én látok ott, az a történelem
A legtöbbjük egyszerű szegény legény
De az egyiknek cilinder billeg fején
És tudja, hogy hiába előkelő
Az öröklét zsebórán nem mérhető
Ahogy szemembe néznek felismerem
Hogy nem hagynak egyedül sohasem
Én mindegyik fényképen látom magam
Mert énbennem élnek ők mindannyian!
Most én élek itt, ahol korábban ők
És magamban őrzöm ez elmúlt időt
Amit öröktől tudok, azt tőlük tudom
Amit ők kezdtek el, csak azt folytatom
Ahogy szemembe néznek, felismerem
Hogy nem hagynak egyedül sohasem
Én mindegyik fényképen látom magam
Mert énbennem élnek ők mindannyian!
És mindegyik kihúzott derékkal áll
Mert tudják, hogy most repül a kismadár
S csak egy rejtelmes mosollyal közlik velünk
Hogy honnan vagyunk és mivé leszünk
