|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Vándorlegény vagyok, Jack, az ezermester,
Megcsinálok bármit, ami a nőknek kell.
Így Dublinba értem én, hogy betöltsek egy állást,
Hallom, hogy az egész nemzet szórja rám az áldást,
Egy ördögparton kezdtem én, mint főportás a háznál,
De megromlott a viszonyunk, hamarabb a vártnál,
Cukrász voltam azután, innen mentem péknek,
Majd koporsót szegeltem és papoltam a népnek.
Ügyes kezű vándor vagyok, ismer sok jó ember,
Ha nem tudnád a nevem: Jack az ezermester.
Hintó bakjáról hajtottam lovat és a lóvét,
Turistákat szállodába dollárért és fontért,
Dublinnak nagy híre volt, ezt mindenki tudta,
Jack pedig a szalonnát az utcán árulta.
Próbálkoztam cipővel, kést is köszörültem,
Elvesztettem feleségem s ennek megörültem,
Boldog lennék igazán, ha többé sosem látnám,
És az utca sarkán az ürühúst eladnám.
Ügyeskezű vándor vagyok, ismer sok jó ember,
Ha nem tudnád a nevem: Jack az ezermester.
Vettem használt kalapot, fűrészeltem lécet,
Zálogos is voltam még, szolgáltam zugügyvédet,
Adtam-vettem a ruhát, elsóztam sok kondért,
Seprűt, botot, piszkavasat kínálgattam csókért.
Bankát lettem, lókupec, vettem juhot és marhát,
Voltam kesztyűs főpincér, aki tartja markát,
Vettem régi könyveket, hordtam pénzt és postát,
Matrózkodtam egy hajón, hogy rázták ott a mókát.
Ügyeskezű vándor vagyok, ismer sok jó ember,
Ha nem tudnád a nevem: Jack az ezermester.
Hede, mészáros is voltam én, felvarrtam sok szoknyát,
Drótostót meg fuvaros, ki szereti a sonkát,
Kereskedtem pemzlivel, hozzám járt a borbély,
Cukorért meg púderért a kikötői bordély.
Kuruzslóból orvos, szélhámosból jogász,
Zsákoltam, ha nem volt más, voltam szülész, fogász,
Külhonban járt építész, palotákban rőfös,
Tábornok, vagy rossz lotyó, gróf vagy szegény ember,
Mint tudják, a nevem Jack, az ezermester.
Ügyeskezű vándor vagyok, ismer sok jó ember,
Ha nem tudnád a nevem: Jack az ezermester.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
