|
|
|
| Előadó: | UNFIELD |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
verze 1.
Egyedül vagyok, lehet nem de így érzem
Lesz ez máshogy! magamnak megígérem
Csinálhatnám azt mind jó pár tinisrác
magamtól kérdezném: te most mit csinálsz?
Ugyan már.. én nem követem ezt a divatot
hogy bebasszunk az éjjel és azt sem tudom ki vagyok
Nem vagyok én szent. Nem vagyok én példa.
Csak mászok, de hosszú még a létra
Egy magamfajta ember, több napon át bánkódik
egy magamfajta ember, tudja hogy 100 forint
valakinek napokig elég lesz kenyérre
Magamfajta ember sokat lát a kevésbe
Egy magamfajta is tudja mi a szeretet
attól még hogy nem kapott az életben eleget
Egy magamfajta ember is nagyokat tud hibázni
de évek alatt megtanult a gödörből kimászni!
Refrén
Indulni kéne, indulni már
megértem persze hogy neked ez fáj
Ne legyél makacs, hallgass a szívedre
fájdalom és hazugság, hidd el hogy nincs benne
Fogd meg a kezem, enged hogy segítsek
Előbb utóbb mindenkit jókedvre derítek
gondold át, hogy mit akarsz elérni
beállni a sorba vagy az életet megélni
verze 2.
Tudom én persze, hogy könnyű rám fogni
de majd isten előtt nem én fogok fosni
A lelki ismeretem örökké tiszta
kérlek ne légy szomorú ha isten elvisz ma
Hova fajul már a világegyetem
szeretetet kerestem de nem láttam a szemedben
A kezedet kértem, te széttetted a lábad
nem is tudom ki csókolja ma épen a szádat
Akarom hogy sok időt még anyával legyek
mert ő nem szemmel, ha nem szívvel szeret
Közösségi oldalak, megfelelési kényszer
összeköthető, gondold át ésszel
Egyedül magadnak csinálod a gondokat
nem a Pistike, aki facebookon oltogat
Hova vezet ez? közhelyes kérdés..
buta emberek vagy tönkre ment a vészfék?
Refrén
Indulni kéne, indulni már
megértem persze hogy neked ez fáj
Ne legyél makacs, hallgass a szívedre
fájdalom és hazugság, hidd el hogy nincs benne
Fogd meg a kezem, enged hogy segítsek
Előbb utóbb mindenkit jókedvre derítek
gondold át, hogy mit akarsz elérni
beállni a sorba vagy az életet megélni
"UNFIELD motiváció"
Sokszor.. igen sokszor mondtam már
hogy magadban keresd a hibát
Mert a te életed nem köthető a másikéhoz
igen, mutogathatsz.. de végül egyedül maradsz a hibáiddal
És akkor már lehet lekéstél arról hogy kijavíthasd őket
minél előbb.. minél előbb próbáld meg
nincsen lehetetlen! sőt, minden lehetséges.
Refrén
Indulni kéne, indulni már
megértem persze hogy neked ez fáj
Ne legyél makacs, hallgass a szívedre
fájdalom és hazugság, hidd el hogy nincs benne
Fogd meg a kezem, enged hogy segítsek
Előbb utóbb mindenkit jókedvre derítek
gondold át, hogy mit akarsz elérni
beállni a sorba vagy az életet megélni
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
