|
|
|
| Előadó: | Vazul Vére Rockopera |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Vörösmarti Imre |
|
Vörösmarti Imre |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Történelmi Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
Egy a múltunk, egy a léptünk
Egy az út, mire együtt tértünk
Bennem a hangod egyre hív
Egy az álmunk, összeérünk
Egybeforrtunk, egy a vérünk
Látó vakok, arra kérünk
Szemed add nekünk
Legyen így!
Amit látunk annyit érünk
Ezt az áldást add meg értünk
Mindig hozzád húzzon a szív
Néha martunk, néha kértünk
Hamis útról visszatértünk
Légy a kardunk, légy a vértünk
Békéd add nekünk
Legyen így!
Atyám, a hatalom soha nem válogat
Nem kerget hiú ábrándokat
Nem nézi, ki lesz az áldozat
Kire várjon örök kárhozat
Istentől e szent határozat
Hogy győzzön a római változat
A döntés a kezedben, csak a tiéd,
Csak a tiéd
Atyám! Nem értem a különös álmokat
Nem látom a figyelő árnyakat.
Nem vágyok jeleket, látókat
Se magamra hófehér szárnyakat
Más nem maradt már láb alatt
Mint Koppányt, Gyulát, s százakat
Öld meg Vazult, árthat, amíg él
Öld meg az álmaidért
Bennem bízz, nem maradt más
Ha kell még a folytatás
Végigviszem a terved
Lenyomom a torkukon lassan a változást.
Bennem bízz, nem maradt más
Vagy elsöpör egy lázadás
Te már kiittad a kelyhed
Én leszek utódod a trónon, az Úr megáld
Istené e hatalom, ide bárki fel nem ér
Döntött, így akarom, nem számít a vér
Megosztod, uralod, ölj ha Róma kér
Esküdj, fel nem adod, a Bűn vissza nem tér
Legyen, hát megadom,
a trón legyen tiéd
Egy erőd birodalom,
Nem magyar, de keresztény
Legyen átok, siralom,
Ha a szent útról letér
Megváltás a jutalom,
Küzdj az álmomért
Engem választott az Úr,
én téged
Ki eddig hátba
Sosem szúrt
Ígérd meg
Nincs átok, nincs vér
Nincs hatalom
Nincs pénz
Nincs semmi
Amiért eladod
Vagy pusztuljon el
Inkább az egész
Egy az égbolt, egy a Földünk
Egyek vagyunk veled testvérünk
Érzed, az ösztön élni hív
A Fényből mindig visszatérünk
Amit kell, azt mind megélünk
Hogy ezt az utat elvegyék tőlünk
Nincs az az átok
Nem lehet így
Sötét éjben egy a fényünk
Ennyin túl nincs
Mitől félnünk
Ha menni kell,
Hát menjünk így.
De hogy minden
Áldást elveszítsünk
A forrásból többé
Ne merítsünk
Örökségünk elfelejtsük
Nincs az az átok
Nem lehet így.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
